Egyes kutatók szerint az ügyfelek az érzelmi kapcsolat pótlékát találják meg a prostitúcióban, mások szerint a nőkkel kapcsolatos kudarcaikat akarják uralmi viszonnyá fordítani. Csak azt nem hiszi senki, hogy szokásos üzleti szolgáltatásról van szó.
„Éppen elég sok férfi veszi igénybe a prostitúciót ahhoz, hogy magatartásukat ne lehessen egyszerűen betegesnek nevezni” – írja a Scientific Americanben Nikolas Westerhoff, mielőtt összefoglalná, mire jutottak a kutatók ebben a kényes ügyben az elmúlt másfél évtizedben.
2007-ben az Egyesült Államokban 78 000 embert vettek őrizetbe prostitúcióval kapcsolatos törvénysértés gyanújával, tehát a jelenség kifejezetten tömeges. Sven-Axel Månsson svéd kutató 2005-ben közölt felmérése szerint az amerikai férfiak 16 százaléka szokott fizetni a szexért. A dánoknál ugyanez az arány alacsonyabb, 14 százalék, pedig ott nem tiltják a prostitúciót. Igaz, Spanyolországban, ahol szintén nem tilos, csaknem 40 százalék.
Németországban nem egészen ugyanezt mérték, hanem azt, hogy hányan voltak már prostituáltnál, és igen eltérő eredmények születtek. A prostituáltaknak segítséget nyújtó HYDRA szervezet mérése szerint a német férfiak háromnegyedének volt már dolga prostituálttal, de van olyan kutatás is, amely szerint csak egyötödüknek. A rekordot Thaiföld tartja 95 százalékkal (ott elvben tilos a prostitúció).
A legegyszerűbb magyarázat erre a tömeges jelenségre persze az volna, hogy az ember szívesen fizet olyasvalamiért, amit élvez. Vagyis hogy ez is olyasféle szolgáltatás, mint a sportesemények, a mozi vagy a vendéglátás. A kutatók sokféle hipotézist vizsgálnak, de ez az egy fel sem merül. Hiszen az esetek többségében a férfiak egyszerűbben, egészségügyi kockázat és bujkálás nélkül is hozzájuthatnak a szexhez.
Társadalmi státusukat tekintve a prostituáltak ügyfelei igen sokfélék, voltaképp a társadalom minden rétegét képviselik, sőt, lélektanilag sem atipikusak. Dieter Kleiber berlini kutató csak két összefüggést fedezett fel 600 kuncsaft vizsgálata során, s mindkettő azokra volt jellemző, akik nem akartak óvszert használni. Több volt közöttük az agresszív hajlamú, és több a jó társadalmi státusú, például jómódú és családos. Az első jellegzetesség az agresszivitás és a kockázatvállalási hajlandóság összefüggésével magyarázható. A második meglepő lehet, és a kutató szerint az rá a magyarázat, hogy akit nem fenyeget létbizonytalanság, az hajlamosabb hinni önnön sebezhetetlenségében.
Udo Gerheim brémai szociológus első lépésben két típust különbözet meg: a szexuálisan frusztrált és a hedonista férfiét. Az utóbbi erotikus fantáziáit akarja kiélni a prostituált segítségével. A HYDRA is hasonló következtetésre jut: eszerint a kuncsaft kísérletezni megy a prostituálthoz, olyan dolgokkal, amelyeket otthon röstellne felvetni.
De Gerheimnek van egy harmadik típusa is: a kuncsaftok jelentős része romantikus vágyait vetíti bele a prostituáltba. Ezek a férfiak néha úgy képzelik, hogy a prostituálttal, akit látogatnak, össze is tudnának házasodni. Ami azt illeti, elég gyakori, hogy a kuncsaftok sokszor visszatérnek ugyanahhoz a prostituálthoz. Kleiber adatai szerint kétharmaduk legalább ötvenszer járt ugyanannál a prostituáltnál, egynegyedük pedig legalább százszor.
Gunda Schumann szintén úgy gondolja, hogy a férfiak szexuális bizonytalanságuk miatt fordulnak prostituálthoz. A cikk szerzője szerint ez az örömlányok ősi funkciója, például a Gilgamesben is szó van egy örömlányról, aki a vad férfit megszelídíti.
Julia O’Connel Davidson nottinghami szociológus nem hisz ezeknek a romantikus magyarázatoknak. Véleménye szerint a kuncsaftok azért választják a prostituáltat, mert vele nem kell törődni, ki van nekik szolgáltatva. Így állnak bosszút azért, mert a nők véget vetettek a férfiak felsőbbrendűségének. Månsson tapasztalatai szerint e kuncsaftok, ha betegnek nem tekinthetők is, valamiféle lelki segélyre rászorulnának. A tipikus svéd kuncsaft például bűnös és ártalmas dolognak tartja, amit tesz.
Mindenesetre a nőkre nézve biztosan ártalmas is a prostitúció. Ritka az olyan lány, aki önszántából adja fejét erre a foglalkozásra. Az ő pszichéjüknek biztosan árt, hogy rendszeresen tettetniük kell. Nem ők tartják fenn az ipart, hanem a férfi kereslet. Nem véletlen, hogy Svédországban immár tíz éve nem tilos prostitúciót kínálni, igénybe venni viszont igen.