A brit konzervatívok a gazdasági válság kirobbanása óta egyre inkább a nagytőke kiszolgálásával, szociális érzéketlenséggel és a kisemberek érdekének figyelmen kívül hagyásával vádolják a tizenhárom év óta piac- és kapitalizmusbarát baloldalt.
„Ha egy éve azt jósoltam volna, hogy hamarosan nagy bankok államosítása lesz napirenden, és egyes országok a GDP tíz százalékára rúgó kölcsönt vesznek fel, sőt pénzt kezdenek nyomtatni, biztosan azt hitték volna, hogy megbolondultam. A gazdasági válság elmélyülésével azonban megbuktak a régi igazságok, és kénytelenek vagyunk újragondolni a közgazdaságtani ortodoxiákat: a monetáris politika, a fiskális irányelvek alapelveit és a szabadpiaci kapitalizmus erényeit” – kezdte David Cameron, a brit Konzervatív Párt elnöke a davosi Világkereskedelmi Fórumon tartott beszédét.
Gordon Brown és a Munkáspárt az elmúlt években minden erejével azon igyekezett, hogy elhatárolódjon a minden gazdasági bajra nagyobb állami szerepvállalást javalló régi baloldali reflexektől. Amikor az ellenzék vezére baloldalinak bélyegezte őt, a miniszterelnök összegyűjtötte a szabadpiaci megoldásokat méltató beszédeit, külön kiemelve az Alan Greenspan (akkori) FED-elnököt dicsérő részeket. Tony Blair pénzügyminisztereként Brown is a dereguláció híve volt.
A gazdasági válság kirobbanása óta viszont az ellenzék egyre inkább a nagytőke kiszolgálásával, szociális érzéketlenséggel és a kisemberek érdekének figyelmen kívül hagyásával vádolja a baloldalt.
Davosi beszédében Cameron ennek megfelelően arra figyelmeztetett, hogy az elmúlt években a korlátlan piac elvének hangsúlyozásával a nyugati gazdaságok átestek a ló másik oldalára. A nyakló nélküli hitelezés és a rendkívül kockázatos, felelőtlen tőkeáttétes befektetések következtében hitelpiaci válság alakult ki, amely most recesszióval, sőt globális gazdasági válsággal fenyeget. A jelenség hátterében az áll, hogy a kapitalizmus elszakadt az emberektől: a szabályozatlan piac már nem a társadalom széles rétegeink érdekét szolgálta. Sőt, a globális piaci erőfölény hatására monopolhelyzetbe kerültek a multinacionionális vállalatok, miközben a helyi kisvállalkozók tönkrementek. „A kapitalizmus azért olyan népszerűtlen, mert növelte az egyenlőtlenségeket. Sokan az erkölcstelen piaccal, a verseny nélküli globalizációval és az igazságtalan vagyonbeli különbségekkel azonosítják a kapitalizmust.”
Cameron kiemeli, hogy a kapitalizmus fontos: a vasfüggöny lebontása előtti kelet-európai útjai során a saját szemével is meggyőződhetett arról, hogy milyen a szabad piac alternatívája. „A kapitalizmus biztosítja a magántulajdont, lehetőségeket teremt, és kéz a kézben jár a politikai szabadsággal.” De csak akkor, ha nem öncélnak tekintjük, hanem „a társadalom szolgálatába állítjuk, és nem hagyjuk, hogy porba tiporja alapvető értékeinket”. Olyan kapitalizmusra van szükség, amely az emberek és a társadalom alapvető érdekeit szolgálja.
A tory politikus utalt rá, hogy a recesszión csak az állami szerepvállalás jelentős növelésével lehet segíteni: szakítani kell azzal a gondolattal, hogy a költségvetési egyensúly mindennél előbbre való. A szabadpiaci kapitalizmussal kapcsolatos nézeteket is át kell értékelni.
A konzervatív árnyékkormány miniszterelnöke ismét megerősítette, hogy ha kell, az emberek érdekében kész fellépni a nagyvállalatok ellen. Egy december végén írt cikkében, amelyben a nagyvállalatok és a nagytőke érdekeit kiszolgáló felelőtlen politikát hibáztatta a gazdasági válság kirobbanásáért, Cameron határozottan felszólalt a Gordon Brown miniszterelnök és a Munkáspárt által képviselt „turbókapitalizmus” ellen. Utalva a Konzervatív Párt három éve meghirdetett új programjára, amely a szociális érzékenység és a felelősség jelszavaira épül, megerősítette, hogy kiállnak a szegények érdekében, akikre a baloldali kormány nincs tekintettel. A kormány ahelyett, hogy az emberek érdekét képviselte volna, szemet hunyt a nagytőke visszásságai fölött. Ahelyett, hogy igyekezett volna megfékezni a nyakló nélküli hitelfelvételt, még ösztönözte is a lakosság eladósodását.
A választók, úgy tűnik, vevők az új, szociálisan érzékeny konzervativizmus programjára. Közvélemény-kutatások szerint a múlt év végi baloldali szárnyalás után a jobboddal ismét növelte az előnyét.
A jobboldali értelmiség köreiben azonban sokan kiábrándultak Cameronból. Simon Heffer konzervatív publicista szerint a szabadpiac korlátozása „a kommunizmussal lenne egyenértékű”, és a Cameron által meghirdetett „erkölcsös kapitalizmus” egyáltalán nem konzervatív, hanem „még Gordon Brownénál is baloldalibb” program, és „semmivel sem jobb a szocializmusnál”.