A jobboldal szocialistának bélyegzi az állami kiadások jelentős növelését tervező Barack Obamát. Vannak, akik egyenesen Sztálinhoz és Leninhez hasonlítják. Obama szerint azonban az állami szerepvállalás növekedése a republikánus Bush idején kezdődött.

„Kísértet járja be Amerikát, a szocializmus kísértete” – írja Cathy Young, a libertárius Reason magazin kolumnistája.

Barack Obama a jövő évi költségvetés fő vonalait felvázolva a gazdasági válság  megfékezése érdekében az állami kiadások jelentős növelését ígérte. Számítások szerint a költségvetés 2009-ben a GDP közel 28 százaléka felett fog rendelkezni (2008-ban még csak 21 százalék volt az arány). Jövőre a költségvetési kiadások összegükben és arányukban is alighanem a legmagasabbak lesznek a második világháború óta. Az államháztartási hiány idén megközelítheti a 13 százalékot (Obama ígérete szerint a hiány megugrása csak ideiglenes, és 2012-ben már ismét 3,5 százalékra csökken a deficit).

A konzervatívok már korábban is szocialistának bélyegezték Obamát. Rush Limbaugh konzervatív rádiós műsorvezető már a kampány során leszocialistázta a demokraták elnökjelöltjét. Január 20-i beiktatása kapcsán Dick Morris, aki most Trent Lott republikánus szenátor tanácsadója, de egykor Bill Clinton demokrata párti elnök mellett dolgozott, azt jósolta a konzervatív Hillben, hogy „Amerika Obama elnöksége alatt Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Svédország sorsára jut. Szociáldemokrácia lesz belőle, ahol az adók megemelése után az állam irányítja a gazdaságot és biztosítja a szolgáltatások javát”. Morris szerint Obama intézkedései a tervgazdaság és a cenzúra bevezetését készítik elő. Jeffrey T. Kuhner, a Washington Times publicistája egyenesen a Szovjetunió mintájára szerveződő Amerikai Szocialista Köztársaság víziójával riogatott. 

Természetesen Obama kongresszusi meghallgatása után is előkerült a szociáldemokrácia mumusa. A republikánus politikusok „a szocializmussal házaló ügynöknek” nevezték Obamát. Mike Huckabee szenátor egyenesen úgy fogalmazott, hogy az elnök költségvetési tervei „Sztálin és Lenin tetszését is elnyernék”.

A baloldal persze üdvözli az állami szerep kiterjesztését. Charles Krauthammer, a Washington Post tekintélyes kolumnistája elismeri, hogy ha Obamának sikerül megvalósítania a kongresszusban felvázolt terveket, akkor az Egyesült Államok néhány éven belül az európai szociáldemokráciákhoz válhat hasonlóvá: a reformok következében néhány éven belül a költségvetési kiadások megközelíthetik a 47 százalékos európai átlagot.

A New York Times a hétvégén terjedelmes interjút készített az amerikai elnökkel, amelyben Obama kifejtette, hogy az állami szerepvállalást a gazdasági válság teszi szükségessé. Az egészségügy és az energiapolitika rövid távon valóban rengeteg pénzt emészt ugyan fel, de hosszú távon segít a gazdaság talpra állításában.

A riporter kapott az alkalmon, és rákérdezett: „Elnök úr, ön tényleg szocialista, ahogyan azt sokan állítják?”

„Ha a költségvetést vesszük alapul, a válasz nem” – felelte Obama. Arra utalt, hogy az elnök által szabadon elkölthető kiadások jelentősen csökkennek.

A riporter azonban nem hagyta annyiban. „Ha egy szóval kellene jellemeznie a filozófiáját, szocialistának, vagy liberálisnak, netán progresszívnak mondaná-e magát?”

„Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel” – kerülte meg a választ Obama.

Az interjú után másfél órával azonban telefonon felhívta az interjút készítő újságírót – a szocializmusra vonatkozó kérdést akarta tisztázni. „Nehéz elhinnem, hogy komoly volt a kérdés, amely azt firtatta, hogy szocialista vagyok-e” – mondta Obama. Utalt rá, hogy az első bankmentőcsomagot, amely több pénzintézet államosítását jelentette, nem ő, hanem elődje, a republikánus George W. Bush fogadta el, és a jóléti kiadások is az ő elnöksége alatt szöktek az égbe.

„Mindnyájan szocialisták vagyunk” – írta a Newsweek február elején, s figyelmeztetett: az Obamát szocializmussal vádoló republikánusok megfeledkeznek róla, hogy az állami szerepvállalás folyamatosan nőtt az elmúlt húsz évben. Ronald Reagan elnöksége óta a republikánus elnökök idején is növekedett az állami újraelosztás – a legnagyobb mértékben éppen George W. Bush elnöksége alatt. A jóléti kiadások George W. Bush idején 30 éve nem látott mértékben emelkedtek.

Cathy Young szerint meddő a szocializmussal kapcsolatos vita. A Barack Obamát Sztálinhoz és Leninhez hasonlító konzervatív bírálatok színvonala nem különbözik a George W. Busht Hitlerhez hasonlító baloldali párhuzamoktól. Ahelyett, hogy jobb- és baloldal egymásra licitálva keresné a merészebbnél merészebb jelzőket, inkább arról kellene érdemi vitát folytatni, hogy szükséges-e a nagyobb állami szerepvállalás, amely az európai szociáldemokráciához (és nem a Szovjetunióhoz) tenné hasonlatossá az Egyesült Államokat.

Persze Young is tisztában van vele, hogy az érdemi politikai vita csak vágyálom, még Amerikában is.