Hát persze, hogy az – írja a konzervatív, vallásos szerző – hiszen másként nem is létezhetne. Ezért Izrael felmentendő a liberális államfelfogás néhány kötelező ismérve alól.
„A nyugati demokrácia védelmezőinek ajánlatos szívükön viselniük, miként alakulnak Izrael látszólag rejtélyes belső ügyei” – írja David P. Goldman főszerkesztő-helyettes a neokonzervatívok felekezetközi lapjában, a First Thingsben.
A lap a vallásos világszemlélet és államfelfogás terjesztését tekinti céljának, és ennek megfelelően Goldman attól tart, hogy a világi liberális államfelfogás alááshatja a demokráciát. Izrael esetében ez úgy képzelhető el, hogy ha a liberális álláspontnak megfelelően a szakrális elem kiszorul az államéletből, akkor valóban megszűnik az állam zsidó jellegének elvi alapja, s ezzel maga az állam is. Ha ugyanis nem tennének különbséget zsidók és arabok között, akkor az arab bevándorlás és a magasabb arab születésszám folytán az arab lakosság elsöprő többségbe kerülne.
Goldman szerint a liberális program rögeszmésen törekszik Izrael állam zsidó jellegének megszüntetésére, és nem is eredménytelenül, hiszen Izraelben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy ahol izraeliek új telepeket építenek, ott araboknak is szabad lakniuk, mert az állampolgári egyenjogúság elve fontosabb az egyéb szempontoknál. Az egyéb szempont pedig az volna, hogy éppen azért hozzanak létre zsidó telepeket, mert ezek elválasztják egymástól az Izraelen belüli arab településeket, illetve ezeket a határ túloldalán fekvő arab lakta helységektől. Így lehet ugyanis elejét venni az elcsatolási törekvéseknek.
A tiszta liberális álláspont hívei persze államjogi szempontból nem tesznek különbséget zsidók és arabok között, és ezért nem is juthatnak más következtetésre, mint hogy közös zsidó–arab államot kell létrehozni Palesztinában. Mint a Metazinban is szó volt róla, ezt fejtette ki nevezetes cikkében Tony Judt, Izrael gyakori bírálója, akit ezért még az antiszemitizmus vádjával is illettek, zsidó származása ellenére. Az Izrael érdekében propaganda tevékenységet folytató amerikai szervezet, az AIPAC ugyanis gyakran igen keményen és hatásosan lép fel Izrael bírálóival szemben.
Goldman is bírálja Judtot, de nem minősíti. A liberális állásponttal szemben azt a merész érvelést fejti ki, hogy Izrael állam kezdettől fogva pozitív diszkriminációt alkalmaz a zsidóság javára. Ez ma paradoxonnak hangzik, hiszen Izraelben a zsidók alkotják a többséget. De Goldman szerint a zsidó államra – és a fenntartásához szükséges pozitív diszkriminációra – már csak azért is szükség van, hogy a diaszpórában élő zsidóságnak szükség esetén legyen hol menedéket találnia. És mivel a diaszpóra tagjai kisebbségben vannak, a pozitív diszkrimináció védhető. Ha a diszkrimináció megszűnne, Izrael arab ellenfelei egyszerűen elárasztanák palesztin bevándorlókkal Izraelt, a zsidó bevándorlókat pedig elrettentenék, és Izrael megszűnne létezni. Goldman szerint ez azért illene bele a liberálisok terveibe, mert Izrael a bibliai hagyomány folytatója, s mint ilyen, „a keresztény Nyugat szempontjából is létfontosságú”.