Amerikában elsősorban már nem az előítéletesség, hanem a szegénység áll a faji egyenlőtlenségek hátterében. A minden egyenlőtlenségben rasszizmust látó liberálisok csak elvonják a figyelmet a szociális problémákról.

„A diszkriminációellenes intézkedések ma már nem segítenek a faji egyenlőtlenség legsúlyosabb problémáinak megoldásában. A polgárjogi aktivisták előszeretettel állítják, hogy a büntetőjogi rendszer előnyben részesíti a fehéreket a feketékkel szemben: szerintük ezt bizonyítja, hogy a feketék körében jóval magasabb a börtönbüntetésre ítéltek aránya, és hogy a feketéket gyakrabban állítja meg a rendőr. Valójában azonban a fenti faji egyenlőtlenségeket nem írhatjuk a hagyományos előítéletesség és diszkrimináció számlájára” – olvassuk a liberális Boston Globe-ban.

Az esszé szerzője Richard Thompson Ford, a Stanford Egyetem jogászprofesszora, a polgárjogi mozgalmak és a diszkriminációellenes törvényalkotás szakértője. Ford tavaly megjelent A rasszista kártya című könyvében bírálta a baloldali liberális politikusokat és aktivistákat, amiért a faji egyenlőtlenségeket egyedül a rasszista előítéletekkel magyarázzák, s ezzel csak megnehezítik a feketék egyenjogúságáért folytatott küzdelmet, mert elterelik a figyelmet az igazi okról, a szociális problémákról.

Az ötvenes években még szervezett rasszista milíciák terrorizálták a déli államok feketéit, egyebek között a Ku-Klux-Klan. Az oktatási rendszert szegregálták, a feketék a buszon sem ülhettek le, ha nem volt elég hely a fehéreknek, a nyilvános mosdókban pedig csak külön a feketék számára fenntartott (koedukált) helyiségeket használhatták, és természetesen be sem léphettek a fehérek éttermeibe és szállodáiba.

Ma elképzelni is lehetetlen a rasszizmus ilyen megnyilvánulásait egy olyan országban, amelynek élén fekete elnök áll. „Ma Amerikában a legsúlyosabb faji probléma nem a diszkrimináció, hanem a társadalmi különbségek, amelyek két részre szakították az országot: egy szegény feketére, és egy jómódú, faji szempontból vegyes középosztályra.”

A szegény környékeken élők körében túlsúlyban vannak a feketék. Ezért szinte szükségszerű, hogy a feketék átlagban iskolázatlanabbak, és kevesebb társadalmi tőkével rendelkeznek, mint a többnyire a középosztályhoz tartozó fehérek. A képzetlen feketék még akkor is hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon, ha egyáltalán nincsenek előítéletek. Munkalehetőség híján pedig az egyetlen kitörési lehetőség a szegénybűnözés: ez magyarázza, hogy a börtönben aránytalanul sok a fekete. Ha pedig a feketék között magasabb a bűnelkövetők aránya, akkor nemcsak az előítéletek magyarázzák, hogy a rendőrök etnikai ismérvek alapján igazoltatnak. „A demográfiai adatok tükrében ésszerű és hatékony az etnikai ismérveken alapuló profilalkotás, de egyúttal persze sajnos azzal jár, hogy a rendőrség profiljába illő, ám ártatlan embereket méltánytalanság éri.”

A megoldás pofonegyszerű: fel kell számolni a gettókat. Ehhez munkahelyekre, színvonalas iskolákra és infrastrukturális beruházásokra van szükség.

Csakhogy e pofonegyszerű elvek átültetése a gyakorlatba rendkívüli nehézségekbe ütközik: hol a jobboldalon, hol a baloldalon. A munkahelyteremtéshez szükséges költségvetési támogatást például a jobboldal ellenzi, mert a konzervatívok éppen az állami szerepvállalás csökkentését szorgalmazzák.

Ha a munkahelyteremtés érdekében a kormány iparvédelmi intézkedéseket hozna, és fellépne a termelés külföldre telepítése ellen, mindkét fél tiltakozna. Szóba jöhetne még a szakképzettséget nem igénylő munkahelyekre pályázó bevándorlók befogadásának korlátozása, ezt azonban a baloldal ellenzi.

A szegény környékek iskoláinak színvonaljavítása is hasonló akadályokba ütközik. A tehetséges tanárokat csak kiemelt fizetéssel lehet a gyengébb iskolákba csalogatni, de a jobboldal nem támogatja az efféle megoldásokat. (A brit baloldali kormány ilyesmivel próbálkozik.) Esetleg faji kvóták bevezetésével gondoskodhatnának arról, hogy a jobb és a rosszabb körülmények között élő családok gyerekei keveredjenek az iskolában – ez azonban a jó iskolákból így kiszoruló középosztálybeli gyerekek szülei számára elfogadhatatlan.

A bűnözés visszaszorításában lehetőség lenne a könnyű drogok legalizálására – ezt a jobboldal nem tartja elfogadhatónak. Helyette inkább a büntetések szigorítását javasolja – amit viszont a baloldal ellenez.

Bármilyen nehéz legyen is azonban az amerikai faji egyenlőtlenségek felszámolása, sokan irigykedve figyelik az Egyesült Államok problémáit, amelyeket Ford szerint elsősorban már nem a nyílt rasszizmus, és nem a széles körben elterjedt és elfogadott előítéletesség idéz elő.