A közkeletű hiedelem ellenére Amerika nem különbözik oly nagyon Európától. Hacsak azt nem vesszük, hogy a feketék  mekkora súllyal részesednek a nyomorból és a bűnözésből. A bevándorlás azonban Európában is hasonló helyzetet idézhet elő.

„Ahogy az európai bővítés előrehalad, egyre cáfolhatatlanabbá válik, hogy az Óvilág és az Újvilág korántsem különbözik egymástól annyira, mint ahogy hírlik” – írja a Prospect magazinban Peter Baldwin történész, akinek májusban könyve jelent meg Európa és Amerika hasonlóságáról, s arról, hogy a kisebb eltérések felnagyítása mögött narcisztikus hajlamok húzódnak meg.

A szerző tizenhat nyugat-európai ország statisztikai adatait veti egybe az Egyesült Államok számaival, hogy pontról pontra cáfolja az Amerika másságáról szóló előítéleteket.

Igaz például, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek nagyobbak Amerikában, mint Európában. A leggazdagabb 1 százalék Amerikában a jövedelmek 14 százalékát szerzi meg, Svédországban viszont csak 6 százalékát. A vagyonok eloszlásában azonban már egyforma az egyenlőtlenség: a leggazdagabb 1 százalék mindkét országban a vagyon 21 százalékát birtokolja. Sőt, mivel Svédországból sokkal könnyebben lehet offshore cégekbe menekíteni a vagyont mint Amerikából, e tekintetben valószínűleg Amerikában kisebb az egyenlőtlenség.

A nagyobb jövedelemkülönbség miatt Amerikában nyilvánvalóan nagyobb a relatív szegénység. De csak a leggazdagabbakhoz képest, az átlagos jövedelemhez képest mért szegénység a 16 európai ország felében nagyobb, mint Amerikában. Ezzel függ össze egy újabb előítélet, nevezetesen az, hogy Amerikában a szociális gondoskodás gyakorlatilag nem létezik. Igaz, nagy a különbség Németországhoz vagy Svédországhoz képest. Az amerikaiak 15 százalékának nincs egészségbiztosítása, a legfőbb halálokok esetében azonban a tengerentúli magánbiztosítós rendszer sokkal jobb gyógyulási adatokat mutat fel, mint az európai (viszont van olyan betegség, amely esetében az európai számok jobbak).

Egyéb szociálpolitikai mutatókban az Egyesült Államok nem teljesít jól, de az európai rangsor második felétől nem marad el. Tény, hogy az állami nyugdíj gyakorlatilag nem létezik, viszont az idősek rendelkezésére álló elkölthető jövedelem jóval magasabb, mint Európa legtöbb országában.

Hasonlóképpen hiányzik a szülési szabadság és a családi pótlék intézménye, de adóvisszatérítés formájában jelentős költségvetési támogatás jut a gyermekes családoknak. A földközi-tengeri országok az egy főre jutó családpolitikai juttatás terén elmaradnak az Egyesült Államoktól. Ami pedig az egy gyermekre eső böcsődei ellátásra költött közpénzt illeti, Amerikát csak egyetlen európai ország, Norvégia előzi meg. Egyébként az Egyesült Államokban minden gyermekkorosztály oktatására több pénzt költenek (fejenként), mint bármely nyugat-európai országban.

Még az sem igaz, hogy az amerikaiak nem olvasnak. Több könyvet kölcsönöznek a könyvtárakból, és többet is olvasnak el, mint a legtöbb nyugat-európai ország polgárai. Az amerikai bűnözéssel kapcsolatos híresztelések nem alaptalanok. A gyilkosságok és a börtönben tartott polgárok számát tekintve Amerika messze az élen jár. De a betörések arányszáma már nem magasabb, mint Európában. Ugyanígy a mégoly magas amerikai kábítószer fogyasztási arányszámok sem lógnak ki az európai statisztikai táblázatokból. A korrupció és a feketegazdaság kevésbé kiterjedt, mint például Franciaországban. A bűnözés mutatóit tekintve Amerika összességében az európai középmezőnnyel van egy szinten. Ami a vallásosságot illeti, nem a vallásos ember több Amerikában, hanem jobban kiszolgálja őket az ottani, állami segítségtől független, tehát versenyre kényszerülő felekezeti kínálat.

Végül nem igaz, hogy az amerikaiak feltűnően individualistábbak lennének az európaiaknál. Egyik oldalon sincs nagy becsülete a választott állami intézményrendszernek, de az amerikaiak még mindig inkább megbíznak benne, mint az európaiak (egyedül Svájc és Norvégia kivételével). Adót is fegyelmezettebben fizetnek.

Igazából csakis abban van feltűnő különbség, hogy Amerika máig nem tudta feldolgozni a rabszolgaság örökségét: a nagyvárosok gettóiban minden változás ellenére is súlyos a helyzet. Csakhogy a muzulmán tömegek bevándorlása Európa-szerte hasonló problémakört eredményezhet: etnikailag és vallásilag elkülönülő, mélyszegénységben élő rétegek jelennek meg. Ha ez a folyamat beérik, végképp nehéz lesz alapvető különbséget felfedezni Amerika és Európa között.