Az iszlám szélsőségesek egyre inkább felismerik, hogy a terrorizmus hatékonyságát jelentősen növeli, ha az ellenség gazdasági érdekeit támadják. A Nagy Sátánt gazdasági érdekeltségein keresztül a legkönnyebb térdre kényszeríteni.
„Oszama bin Laden egyszer azzal dicsekedett, hogy az al-Kaida mindössze 500 millió dollárból készítette elő a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat, mégis 500 milliárd dollár kárt okozott az Egyesült Államoknak” – olvassuk az amerikai Security Management magazin összefoglalóját arról a kutatásról, amelyről Gabriel Weimann, a Haifai Egyetem kommunikáció tanszékének professzora számolt be.
A Gazdasági dzsihád című jelentés megállapítja, hogy a radikális iszlamista szervezetekhez kötődő fórumokon egyre több szó esik a terrorizmus gazdasági vonatkozásairól. Az elmúlt évtizedben a dzsihádisták felismerték, hogy a terrorista akciók megtervezésénél számításba kell venni a gazdasági károkozás szempontját is. Az ellenség térdre kényszerítéséhez ugyanis nem elég a megfélemlítés: a gazdasági ellehetetlenítés is fontos.
Az Egyesült Államok tíz év alatt valóban csillagászati összegeket költött a terrorizmus elleni háborúra: a kormány tavaly szeptemberi adatai szerint 2001. szeptember 11-e óta 9-11 milliárd dollárt.
Weimann állítja, hogy a dzsihádisták egyre inkább tudatosan választanak olyan taktikát, amely az Egyesült Államok gazdasági érdekeltségeit veszi célba.
Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem biztonságpolitikusa is arra hívta fel a figyelmet januárban, hogy az al-Kaida új módszereket alkalmaz. Az iszlamista szélsőséges szervezet vezetőinek közel felét elvesztette, s már nem képes a 2001. szeptember 11-ihez hasonló összehangolt akciókra, amelyek pánikot keltenek, és arra kényszerítik a kormányokat, hogy vagyonokat áldozzanak a biztonságra. Jó példa erre a hamarosan minden nagyobb repülőtéren üzembe állítandó, egyenként 30 millió forintba kerülő testszkenner. Minél többet költ Amerika a repülőterek biztonságára és a terrorelhárítás adatainak elemzésére, annál kevesebb pénze marad az afganisztáni háborúra, és a pakisztáni területek elleni robotrepülőgép-támadásokra. Fontos elem a szélsőségesek stratégiájában az is, hogy egyre több frontot nyitnak bukott államokban, hogy így osszák meg az Egyesült Államok és szövetségesei figyelmét s erőforrásait. Miközben az al-Kaida továbbra is támogatja az afganisztáni tálib lázadókat, hídfőállást épít ki Jemenben is. Mivel a jemeni kormány nem képes biztosítani az ellenőrzést az ország területe felett, az Egyesült Államoknak katonai segítségnyújtással, de legalábbis jelentős összegekkel kell támogatnia a szélsőségesek elleni harcot az új fronton.
Bár a biztonságpolitikusok nem térnek ki rá, az iszlám szélsőségesek új taktikája segíthet a terrorizmus elleni harc hatékony stratégiájának kidolgozásában is. Mint azt Vali Nasr, a Tufts Egyetem Közel-Kelet szakértője nemrég kifejtette, a Nyugat az arab középosztály megerősítésével győzheti le a szélsőségeseket. Ha ugyanis az iszlám országok kilátástalan helyzetű fiataljai számára nem a terrorizmus jelenti az egyetlen felemelkedési lehetőséget, akkor a radikalizmus vonzereje is csökkenni fog.