Egy amerikai nő elhatározta, hogy féltonnásra hizlalja magát. Elhatározásával nem árt senkinek – állítja. Az állami egészségbiztosítás bevezetését ellenző jobboldal szerint viszont az adófizetők fogják állni az elhízottak kezelésének költségét.

„Imádok enni, és az emberek imádják nézni, ahogy eszem. Boldoggá teszem őket, és nem ártok senkinek” – idézi a Fox News Donna Simpsont.

A múlt héten bejárta a bulvársajtót a hír, hogy a 270 kilós amerikai nő szeretne 450 kilósra hízni. Simpson kifejtette, hogy senkinek sincs joga beleszólni, hogy mennyit eszik – már csak azért sem, mert senkinek nem okoz kárt az elhízással. Sőt, sokan még hajlandóak is fizetni azért, hogy webkamerán nézhessék a bikiniben falatozó túlsúlyos amerikai hölgyet.

A konzervatív Fox News szerint azonban nem állja meg a helyét az egyéni szabadságra való hivatkozás. Simpson kövérsége ugyanis jelentős terheket ró az adófizetőkre: a 42 éves nő már most is mindössze hat métert tud megtenni gyalog. A kóros elhízás jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Mivel a sürgősségi ellátást az adókból fedezik, Simpson életmódjának következményeit az adófizetők viselik.

Szakértők számításai szerint a kövérek esetében az egészségügyi kiadások 42 százalékkal magasabbak a normál testsúlyúakénál. Mint arról a Metazin is beszámolt, az amerikai kormány által készített statisztikákból kiderül, hogy az amerikaiak átlagosan 10 kiló súlyfelesleget cipelnek. A kövérség népbetegséggé kezd válni: a felnőttek harmada – több mint 70 millió ember –  elhízott, holott 15 éve még csak 23 százalék volt az arányuk. Három amerikaiból legalább kettő túlsúlyosnak számít. Szakértők szerint a gyerekeknek talán harmada is súlyfelesleggel küzd. Az Egyesült Államok egészségügyi kiadásainak 9,1 százaléka az elhízással függ össze – a kormány évente 74 milliárd dollárt költ az adókból a kövérség miatt kialakult betegségek kezelésére.

A jobboldal természetesen az Obama által tervezett állami egészségbiztosító elleni érvelésben használja fel Simpson esetét, amely szerintük világosan bizonyítja, hogy a közpénzekből létrehozott biztosítási rendszer az adófizetőkre terheli a helytelen egyéni döntések következményeit. Ezzel a logikával persze elég messzire el lehet jutni. Ha például a dohányzás és a túlsúly által okozott betegségek kezelését nem közpénzekből állnák, akkor vajon miért kellene a motorbalesetek vagy a sportsérülések elszenvedőit állami pénzen kezelni?