A latin-amerikai rezsimek vezérei előszeretettel kezdenek alkotmányozásba. Hiába azonban az állampolgári jogok egyre hosszabb listája, a fennkölt szavak nem oldják meg a társadalmi problémákat. A szüntelen alkotmányozás csak aláássa a demokratikus intézményrendszert.
„Én csak wiki-alkotmányozásnak hívom a jelenséget. Latin-Amerikában olyan gyorsan változnak az alaptörvények, mint a Wikipedia szócikkei – igaz, az alkotmányozás nem kollektív munka” – írja Daniel Lansberg-Rodriguez venezuelai közgazdász a New Republicban.
A latin-amerikai politikusok szemlátomást szeretik új alkotmánnyal boldogítani a népet: a térség országainak több mint felében legalább tíz új alkotmány lépett hatályba az elmúlt közel két évszázad során.
A cél általában hatalmuk megerősítése, mint például a venezuelai Hugo Chávez esetében, aki 1999-ben a hatalmi ágak átstrukturálásával jelentősen erősítette az elnöki jogkört. Tavaly (másodszori nekifutásra) törölte az alkotmányból az elnök újraválaszthatóságát korlátozó passzust, így akár élete végéig hatalmon maradhat. Persze a látszatra még ő is ügyelt, és az új alkotmány elfogadását népszavazással szentesítette (amelynek kampányában jelentős állami pénzekből agitált a változtatások mellett).
A választók elsősorban azért támogatják az alkotmánymódosítást, mert elhiszik, hogy az alaptörvény átdolgozása majd minden problémát megold. Ez azonban legfeljebb papíron van így. A nemrég elfogadott, több mint 400 cikkelyből álló bolíviai és ecuadori alkotmány mögött elbújhat az amerikai alkotmány a maga alig 7 cikkelyével és 27 kiegészítésével. A bolíviai és az ecuadori alapjogok listája irigylésére méltó, egyebek között a kultúrához, az identitáshoz, a méltósághoz, a hosszú hétvégékhez való jogot is szavatolja.
Az alkotmányozási mánia ördögi kört indíthat el – figyelmeztet Lansberg-Rodriguez. Amikor kiderül, hogy az új alkotmány sem oldja meg a társadalmi problémákat, a politikusok ismét csak az alaptörvény átírásával igyekeznek orvosolni a bajokat. Az alkotmány gyakori újraírása azonban egyre inkább meggyengíti a politikai intézményrendszert, egyebek között magát az alkotmányt.