Egyre többen vélik, hogy az internetes nyilvánosság nem a józan közép, hanem inkább a szélsőséges vélemények erősödésének kedvez. Legalábbis országos szinten. Az online lehetőségek elsősorban a kis közösségek demokratikus nyilvánosságát erősíthetik.

„Olybá tűnik, hogy az állandó kapcsolat fokozza a megosztottságot. A közösségi média elterjedése a harcias megnyilatkozásoknak kedvez, és nem a racionális elemzésnek, ami pedig a nyilvánosság széttöredezéséhez vezet – írja Micah L. Sifry médiaguru a Wall Street Journalben.

A Pew közvélemény-kutató legfrissebb felmérései szerint 25 millió amerikai tekinthető aktív netizennek: ennyien vesznek részt valamilyen formában az online politikai közéletben bloggerként, fórumok rendszeres látogatójaként vagy valamilyen politikai csoport aktivistájaként.

A számok akár biztatóak is lehetnének, ám Sifry szerint az online közéleti aktivitás fokozódása nem jár a deliberatív demokrácia erősödésével. „A politikai aktivitás leginkább a széleken vált intenzívvé.” A népszerű online politikai portálok és közösségek zöme ugyanis nem a mérsékelt közép, hanem inkább a jobb avagy a baloldali radikálisok álláspontját képviseli. Ez önmagában is elég szomorú, de különösen az aggasztó, hogy a szélsőséges nézetek erősödése miatt a középre húzó polgárok egyre inkább elfordulnak a politikától. Ez pedig ahhoz vezet, hogy jobb- és baloldalon egyre nagyobb szerep jut a politikában aktív radikálisokhoz közel álló politikusoknak.

Michael Hirschorn hasonló megállapításra jut legfrissebb esszéjében. Az Atlantic magazin szerkesztője arra is kitér, hogy az internet nemcsak a hazugság leleplezésének, hanem épp ellenkezőleg, az alaptalan, és gyakran politikailag motivált féligazságok és álhírek terjedésének kedvez. Hiába ugyanis a cáfolat, a legabszurdabb hazugságok is könnyen gyökeret eresztenek a köztudatban.

Sifry és Hirschorn mindazonáltal egyaránt lát reménykeltő jeleket is. A pártos politikai kezdeményezések mellett néhány olyan portál is indult, amely a valódi párbeszédre és kiegyensúlyozottságra törekszik. Egyebek között ilyen a pártok pénzügyi támogatását összegző Influence Explorer, vagy a politikusok állításainak igazságtartalmát ellenőrző PolitiFact.

Sifry azt is megjegyzi, hogy ami nem működik országos szinten, a kisebb közösségek esetében hatékony lehet: a helyi polgárok online összefogása és aktivitása elősegítheti egy-egy település életének javítását. Ehhez persze az is szükséges, hogy mindenki nevének vállalásával vegyen részt a vitában.

Marshall McLuhan már a hatvanas években azt jósolta, hogy a telekommunikációs forradalom nyomában a világ valóban globális faluvá fog válni. Ő azonban még abban reménykedett, hogy egységes globális társadalmi nyilvánosság jön létre. Ha azonban Sifry helyzetképe helytálló, akkor az internet leginkább a nem globális falvak demokratikus közéletét erősíti, a nagyobb közösségek nyilvánosságát viszont csak tovább szabdalja.