Közgazdaságtani szempontból ésszerűtlen megajándékozni egymást. A pszichológus szerint azonban a jó ajándéknak éppen azért örülünk, mert többe került, mint amennyit mi magunk adtunk volna érte.

„Ismerőseimet kérdezgetve megpróbáltam rájönni, hogy mik a jó ajándékozás alapelvei és az ideális ajándék jellemzői. A legmeggyőzőbb válasz így hangzik: Jó ajándék az, amit igazán szeretnénk, de lelkifurdalást okozna magunknak megvenni” – írja blogjában Dan Ariely, az amerikai Duke Egyetem tekintélyes viselkedési közgazdásza.

Mint arról a Metazin négy éve beszámolt, az ajándékozás közgazdaságtani szempontból rendkívül ésszerűtlen, hiszen általában olyan dolgokat vásárolunk, amelyeket a megajándékozott nem venne meg magának, mert nem érné meg. Vagyis többet fizetünk az ajándékért, mint amennyit a megajándékozott hajlandó lenne fizetni érte.

Ariely szerint azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszichológiai tényezőket. Az ajándékozás különös értéke éppen abban rejlik, hogy olyasmivel lepjük meg egymást, amire vágyunk, ám józan számítás alapján túl drágának ítélünk. Aki mégis megveszi magának, az sem örülhet felhőtlenül, hiszen az irreálisnak ítélt összeg kifizetése miatt lelkifurdalás gyötri. Ha azonban mi vásároljuk meg neki, megmentjük a lelkifurdalástól.

Ariely empirikus kutatásokkal nem támasztja alá elméletét, de bárki elvégezheti helyette a kísérletet. Vegyünk a kedvesünknek valamit, ami nagyon tetszett neki, ám az ára miatt mégis lemondott róla. Minden bizonnyal azt fogjuk tapasztalni, hogy az ajándék kibontása után őszintén örülni fog. Az emberiség sok ezer éves története során még egyszer sem fordult elő, hogy szerelmünk visszavitette volna velünk a boltba az ajándékot, mondván, hogy ő is gondolkodott már rajta, de irreálisan drágának ítélte.

A Metazin szerkesztősége lelkifurdalás nélküli ünnepeket kíván minden kedves olvasójának.