Az internet biztosította anonimitás elvileg a korlátok nélküli szólásszabadság ideáltípusa. De már a szólásszabadság bajnokai is kezdik felismerni, hogy a szabad és következmények nélküli véleménynyilvánítás nem öncél.

„Nem igaz, hogy egy szöveg jelentése független a szerző személyétől. Képzelje el, hogy kap egy névtelen üzenetet, amelyben az áll, hogy az egyik barátja elárulta. Nem tudná eldönteni, hogy rossz viccnek, rágalmazásnak vagy figyelmeztetésnek tekintse. Ha azonban sikerül kideríteni, hogy ki a szerző (egy barát vagy ellenség, netán egy hírhedt pletykafészek), akkor könnyen fogalmat alkothat a levél jelentéséről, hiszen tudni fogja, hogy ki és milyen szándékkal írhatta” – írja Stanley Fish amerikai irodalmár és jogász a New York Times portálján vezetett blogjában. A cikk apropója a napokban megjelent A sértő internet című tanulmánygyűjtemény, amelyben tekintélyes jogászok, erkölcsfilozófusok és internetguruk fejtik ki az internet biztosította anonimitással kapcsolatos véleményüket.

A szólásszabadságra vonatkozó amerikai törvények rendkívül megengedőek. A közszereplőkkel kapcsolatos véleményeket még akkor sem korlátozzák, ha azok ténybeli valótlanságokat tartalmaznak. A bírói gyakorlat védi az anonimitást is, mondván „egy megnyilatkozás jelentése független a szerző személyétől”. Az amerikai szabályozás abból indul ki, hogy a hazugságok, a tévedések és a rágalmazások legjobb ellenszere a teljes nyilvánosság, amely lehetőséget teremt a cáfolatra.

Az internet elterjedésével azonban problémássá vált a nyilvánosság elvének alkalmazhatósága. A való világban csak ritkán fordul elő, hogy névtelen leveleket kapunk, és ha igen, azonnal gyanakodni kezdünk az üzenet hitelességével kapcsolatban. Az interneten azonban általánosan elfogadott az anonimitás. Gyakran még a komoly véleményformáló erővel rendelkező blogok szerzőiről sem sokat tudunk, egyebek között azt sem, hogy kapnak-e pénzt valakitől. A névtelenség azonban sokszor mégsem az érdemi demokratikus vitát segíti elő.

Martha Nussbaum filozófus, a szólás- és véleményszabadság elkötelezett védelmezője A sértő internetben megjelent esszéjében arra figyelmeztet, hogy az online anonimitás a hazugságok és rágalmak megfékezhetetlen terjedéséhez vezet. A hatályos szabályok értelmében ugyanis a tartalomszolgáltatók nem vonhatók felelősségre az oldalaikon a fórumozók által leírtakért. Cass Sunstein, Obama elnök jogi főtanácsadója hozzáteszi, hogy az internetes rágalmazás és álhírkeltés a demokratikus nyilvánosság alapjait veszélyezteti. Arról nem is beszélve – véli Brian Leiter chicagói jogfilozófus –, hogy az internetet elöntő primitív és trágár megnyilvánulások egyáltalán nem tekinthetők érdemi véleménynek.

Mi hát a megoldás? Saul Levmore jogászprofesszor szerint a tartalomszolgáltatókat kötelezni kell rá, hogy a kifogásolt rágalmazásokat távolítsák el oldalaikról. A másik lehetőség az anonimitás felszámolása lenne, ami biztosítaná, hogy mindenkinek jogi felelősséget kell vállalnia a blogján és a fórumokban leírtakért.

Fish szerint a kötet azért különösen figyelemreméltó, mert szerzői a szólásszabadság közismerten elkötelezett hívei, ám egyikük sem hiszi, hogy nincs szükség korlátozásra. Épp ellenkezőleg. Ahogyan Daniel J. Solove washingtoni jogászprofesszor, a kérdés egyik szaktekintélye a kötetben megjegyzi, a túlzott szólásszabadság akadályozhatja a véleményszabadság érvényesülését.