„A műsorok túlságosan nagy része áll olcsó játékokból, erőszakból, szadizmusból, gyilkosságból, jó cowboyokból, rossz cowboyokból, és rajzfilmekből. A televízió végeláthatatlan pusztaság” – idézi ötven évvel ezelőtti szavait az Atlantic magazinban Newton N. Minow, akit éppen fél évszázaddal ezelőtt nevezett ki Kennedy elnök az amerikai Szövetségi Kommunikációs Tanács élére. Az intézményt még Roosevelt idején állították fel a korábbi Rádiótanács helyére, miután akkor már megjelent a televízió. Feladata a távközlés és a média szabályozása volt.
Fél évszázaddal ezelőtti beiktatási beszédében Minow kifejtette, hogy a médiaszolgáltatók kötelesek a köz javára felhasználni az állam tulajdonát képező frekvenciatartományokat, amelyeken műsoraikat sugározzák.
Ami azt illeti, erőfeszítése nem volt sikertelen. A hírszolgáltatásban előírták a kiegyensúlyozott tájékoztatást, és a tévétársaságok tartották is magukat az előírásokhoz. A ma oly általános részrehajló hírszolgáltatás akkor ismeretlen volt.
Minow sokat várt az új műszaki lehetőségektől, és büszkén említi meg, hogy ő indította útjára a kábeltelevíziót és a műholdas műsortovábbítást. Csakhogy éppen ezek révén bomlott fel a kiegyensúlyozott tájékoztatás modellje. Mint a Metazinban is olvashattuk, az emberek ma már egyre kevésbé nézik a nagy, korrekt országos híradásokat, mert a kábeltévén izgalmasabbnak ígérkező akciófilmek és bulvárműsorok kínálkoznak. „Ötven éven át műsornak álcázott reklámokkal, valamint erőszakkal és nők szexuális kihasználásával bombáztuk gyermekeinket.” Ha mégis híreket akar látni a néző, választhat olyan híradót is, amely az ő nézeteit állítja előtérbe, és olyat is választ.
Newton szerint ezért fordulatra van szükség a szabályozásban, éspedig a közszolgálatiság megerősítése érdekében. Továbbra is a szabadság erejében hisz, és azt kívánja, hogy erősítsék meg a hírműsorok szerkesztőinek függetlenségét. Az új technikát is minél nagyobb mértékben állítsák az oktatás és a művelődés szolgálatába. Akár úgy is, hogy a földfelszíni adókat eladják, s az így szerzett pénzből kábeltévén közvetítenek értékes műsort. Sürgeti, hogy a kiéheztetett közmédiának nagyobb forrásokat juttassanak.
Végül pedig döntő fontosságúnak nevezi, hogy a média ingyen álljon a választási kampányok résztvevőinek rendelkezésére. Ma irdatlan összegekért vesznek a pártok reklámidőt választási célokra, és leegyszerűsített üzenetekkel fordulnak a közönséghez. Mint a Metazin is beszámolt róla, Amerikában újabban a pártok és a jelöltek korlátlanul költhetnek médiakampányra a választások előtt. Minow rossz véleménnyel van arról, hogy a legfelsőbb Bíróság eltörölte a médiakampányok pénzügyi korlátait. Attól tart, hogy ez „életveszélyes a demokratikus folyamatokra nézve”. Az ingyenes médiafelület kiiktathatná ezt a veszélyt.