„Az evolúció körül zajló összecsapás alighanem a mai kor Galilei-ügye” – idézi az egyik protestáns reformert Barbara Bradley Hagherty az amerikai közszolgálati rádió, a National Public Radio honlapján.

Karl Giberson, aki több könyvet is írt azzal a céllal, hogy közös nevezőre hozza az evolúciós tudományt a kereszténységgel, úgy nyilatkozott Bradley Haghertynek, hogy „ha a tudományról nem veszünk tudomást, a végén sok tojást vágnak majd a képünkbe. A katolikus egyház évszázadokon át nem győzte letörölni arcáról a sok tojást. A protestánsok igazán okulhatnának a példából.” Giberson egyelőre Galilei sorsában osztozik, mivelhogy elbocsátották a Boston környéki keresztény főiskoláról, ahol fizikát tanított.

Továbbra is a Trinity Western University tanára azonban Dennis Venema biológus, pedig azt állítja, hogy az emberiség nem származhat egyetlen emberpártól. A ma már ismert emberi géntérkép sokfélesége legalább tízezer őst feltételez, mégpedig a néhányezer éves bibliai távlatnál sokszorta régebbre visszamenőleg. Minden más megoldás képtelenül gyors mutációs sebességet feltételezne. Kollégája, John Schneider, aki viszont elvesztette teológiatanári állását a michigani Calvin Főiskolán, ennél is messzebb megy: szerinte édenkert sem volt, alma sem volt, kígyó sem volt. „A kereszténységnek – vallja – újra kell fogalmaznia az ember létrejöttéről alkotott képét.”

Érdekes módon a cikkíró e nézetek hirdetőit is „evangéliumiaknak” nevezi, márpedig ezzel a szóval (angolul: evangelicals) protestáns fundamentalistákat szokás illetni, akik a Biblia szó szerinti értelmezését hirdetik. Mindenesetre az igazi „evangéliumiak”, és nemcsak ők, hanem fundamentalistának nem nevezhető keresztény gondolkodók közül is sokan, úgy vélik, hogy Ádám és Éva története nem adható fel egykönnyen.

Fazale Rana biokémikus, a Reasons to Believe nevű „evangéliumi” kutatóintézet igazgató-helyettese elismeri, hogy a Szentírás egyes részletei tévesek lehetnek. De az eredendő bűn nélkül azt kellene hinnünk, hogy Isten az evolúció révén fejlesztette ki a gonoszt. Ehhez Albert Mohler, a Louisville-i baptista teológiai szeminárium elnöke azt teszi hozzá, hogy Ádám és Éva nélkül az evangélium nehezen értelmezhető. Jézus ugyanis, amikor „elveszi a világ bűneit”, Pál apostol leírása szerint az eredendő bűnt, Ádám és Éva bűnét váltja meg.

Erre válaszolja a már említett Debbis Venema, hogy ha a Bibliát költészetnek és allegóriának is tekintjük, nem puszta történelemkönyvnek, akkor felfedezhetjük Isten kezét a természetben és az evolúcióban. „Nem kell félni! Nem leselkedik itt ránk semmi veszély. Sőt, lehetőségünk nyílik rá, hogy megértsük, miként hozott bennünket létre a Teremtő.”

Fuzale Rana szerint viszont „a vita egyszerűen arról folyik, vajon igazak-e a kereszténység kulcsfogalmai”. A Galilei-hasonlatot már csak ezért sem tartja helyénvalónak. Hiszen nem egy adott természeti tényről van szó, mint annak idején a Föld pályájának és forgásának esetében, hanem Isten és az ember természetéről, a bűnről és a megváltásról.

A Calvin Főiskolán tanító Dan Harlow óva inti az „evangéliumiakat” attól, hogy a homokba dugják a fejüket, és a Teremtés Könyvének szó szerinti értelmezése érdekében ne vegyenek tudomást az emberi géntérképről és a régészet eredményeiről, mivel ennek csakis teljes intellektuális hitelvesztés lehet a vége.

„Ha kell, megfizetjük azt az árat” – feleli erre Albert Mohler. „Ha a világ megbecsüléséért mondunk le a teológiánkról, akkor végül mindkettőt el fogjuk veszíteni: a Bibliához való hűségünket éppúgy, mint az emberek megbecsülését.”