Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Internet a diktatúra szolgálatában

2011. szeptember 11.

Ahogyan korábban a televízió nem gyengítette a szocialista egypártrendszert, úgy az internetes információszabadság sem ássa alá a diktatúrát – állítja provokatív tanulmányában a fiatal politológus.

„A média, beleértve az interaktív közösségi oldalalkat is, passzívvá tesz: csökkenti cselekvési kedvünket, mert megelégszünk azzal, hogy televízión vagy okostelefonon nézzük a világ eseményeit. Még forradalmak idején is” – foglalja össze a New York Times Navid Hassanpournak, a Yale politológus hallgatójának tanulmányát.

Mint a Metazin is beszámolt róla, újabban ismét fellángolt az internet és a demokrácia összefüggése körüli vita.

Hassanpour tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, milyen hatásai lehettek Egyiptomban annak, hogy Mubarak elnök a tüntetések idején a világháló és a közösségi oldalak elérhetetlenné tételével akarta elejét venni a forradalomnak.

Az amerikai kutató vizsgálódásai során arra a következtetésre jutott, hogy az aktív internethasználat és a közösségi oldalak nemhogy elősegítették, de inkább hátráltatták az ellenzéki megmozdulásokat. A Facebook és a Twitter ugyan valójában kitűnő eszköze a kapcsolattartásnak, csakhogy a közösségi oldalak használói még a forradalom idején sem csak a közös cselekvéssel voltak elfoglalva, hanem sok időt töltöttek a bulvárhírek olvasgatásával.

Hassanpour kimutatja, hogy a tüntetések csak az internet lekapcsolása után váltak igazán intenzívvé. Az internet és a mobilkommunikáció korlátozása ugyanis a politika iránt kevésbé érdeklődők figyelmét is ráirányította a tüntetésekre. A hagyományos kommunikációs csatornák bezárultával az emberek az utcára kényszerültek, ha hírekhez akartak jutni.  A New York Times által megkérdezett Jim Cowie internetguru mindehhez hozzáteszi, hogy a szórakozási lehetőségek beszűkülése tovább növelte a kormánnyal elégedetlen polgárok táborát.

Hassanpour egy 2009-ben megjelent tanulmányból merítette az ötletet. Holger Lutz Kern és Jens Hainmueller az NDK-ban élő fiatalok kivándorlási statisztikáit vetette össze a nyugatnémet televízióadókhoz való hozzáféréssel. Arra a következtetésre jutottak, hogy azon fiatalok, akik rendszeresen nézték a nyugati adókat, kevésbé akarták elhagyni az országot. „A nyugatnémet adókhoz való hozzáférés erősítette a keletnémet rezsim támogatottságát – állítják a szerzők. A nyugati adók segítettek elfeledni a szűkösséget, az állandó sorban állást, az ideológiai indoktrinációt, vagyis hozzájárultak a kommunizmus elviselhetőbbé tételéhez.”