„Görögországban és Olaszországban azért folyamodtak technokratákhoz, hogy választások nélkül lehessen eltávolítani a becsődölt kormányokat”– írja a London Review of Booksban David Runciman politológus.

Vagyis nem hiszi, hogy olyan új korszak hajnalán vagyunk, amikor is a társadalom, a politikusokban csalódván, szakértőkre bízza ügyeinek intézését. Pedig, mint a Metazinban is olvasható volt, Olaszországban például nagyon is komolyan számolnak azzal, hogy a kormányzat szerepe a jövőben megnőhet a választott testületekkel szemben, és az irányításban a korábbinál nagyobb szerepet kapnak a technokraták, a választott politikusok rovására.

Runciman szintén tudatában van a mai demokrácia-modell problémáinak. Emlékeztet rá, hogy a demokrácia előnyét hagyományosan abban látták, hogy a kormányt erőszakmentes eszközökkel le lehet váltani. Csakhogy persze a demokráciában a rossz vezetők helyett gyakran még rosszabbakat szoktak választani. Azon kívül válság idején éppenséggel semmi hasznát nem venni a választásoknak. Hiszen az olyankor szükséges intézkedések szándékával nemigen lehet választást nyerni.

Runciman szerint még ilyenkor is van azonban előnye a demokráciának: képes kísérletezni az önkényuralommal, az önkényuralom viszont nem képes kísérletezni a demokráciával. Kína például nem meri kicsit kipróbálni a demokráciát, mert attól fél, hogy akkor minden összeomlik, s nem lesz visszatérés.

Eszerint a technokratákra bízott kormányzás az autokráciával való kísérletezésnek számít. Ezt elég nehéz elfogadni, hiszen a technokratákat a parlament bármikor leválthatja. Márpedig már Patón is tudta, hogy az ideális államát irányító tudósok nem a nép bölcs belátására, hanem erőszakra alapozták volna hatalmukat. Az pedig a technokratáknak nem áll rendelkezésükre.

Más úton ugyan, de Runciman is erre a következtetésre jut: ha a modellválság következtében a jómódú országok lakossága elszegényedik, nem biztos, hogy sokáig megtűri a technokratákat. Emezeknek, kivált a gazdasági-pénzügyi technokratáknak amúgy sincs túl jó hírük, mióta a rájuk bízott alrendszerek válságba jutottak.

Runciman szerint az olasz és a görög szakértői kormány is csak időleges megoldás. A válságban nem az a baj, hogy a politikusok nem tudnak rájönni, mit kell tenni. Azt nem tudják, hogy lehet azt a valamit sok millió emberrel elfogadtatni. De azt a technokraták sem biztos, hogy tudják.