„Ideje, hogy végre reális képet alkossunk a kiberháborúról, és belássuk, hogy a félelmek túlzottak” – írja Thomas Rid kiber-biztonságpolitikai szakértő a Foreign Policyben.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években felkapottá váltak a pusztító kibertámadásokkal kapcsolatos fejtegetések. A katasztrófa-forgatókönyvek különösen az észtországi bankrendszert és a kormányhivatalok hálózatait érő 2007-es kibertámadások óta divatosak. Az iráni atomprogram számítógépeit megfertőző Stuxnet vírussal kapcsolatos hírek az egész világot bejárták. A kiberháborús fenyegetést már a kormányok is komolyan veszik: még Barack Obama elnök is szót emelt a számítógépes hálózatok biztonságának erősítése érdekében. Richard Clarke, a Fehér Ház korábbi terrorelhárítási főtanácsadója 2010-ben megjelent könyvében annak az aggodalmának adott hangot, hogy az egész ország megbénulhat a számítógépes rendszerek összeomlása esetén. Tavaly pedig Panetta védelmi miniszter egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államokat a Pearl Harbour-i támadáshoz mérhető hatású kibertámadás fenyegeti. A Pentagon tavalyi kiberbiztonsági jelentése és a Kongresszus bizottsági állásfoglalása is mielőbbi biztonsági lépéseket sürgetett a potenciális veszélyek elhárítása érdekében.

Rid cikkében rámutat, hogy a kiberháborús félelmek valójában már a nyolcvanas években megjelentek. Akkor egy orosz gázvezeték felrobbanása kapcsán röppentek fel spekulációk, melyek szerint a támadást a számítógépes irányítórendszert megfertőző vírus okozta. Bár még a robbanás tényét sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, a találgatások nyomában kezdett ipari méreteket ölteni a kiberpara.

Az aggodalmak azonban meglehetősen túlzók – véli Rid. Bár jogászok és biztonságpolitikai szakértők azon vitatkoznak, hogy a kibertámadás vajon hadüzenetnek tekinthető-e, valójában még egyetlen ember sem vesztette életét a számítógépes hálózatok elleni támadás következtében. Bár a szenzációhajhász sajtó kisebb világégésként tálalta az észtországi kibertámadásokat, a bankok és a kormányzat szervereinek kétszer másfél órás leállása közel sem okoz olyan károkat, mint akár csak a kikötők bojkottja. Különösen akkor, ha a szerverek leállásakor semmilyen banki adat nem kerül a támadók birtokába.

Rid józan érvei azonban aligha lesznek képesek elejét venni a kiberháborúval kapcsolatos divatos riogatásnak. Ugyanis nemcsak a sajtó érdekelt a hírek bombasztikus tálalásában, hanem a biztonságpolitikai vállalatok és a védelmi minisztériumok is jól járnak, ha az eltúlzott félelmek miatt az állam többet fordít a kiberbiztonság erősítésére.