„Benjamin Ginsbergnek minden oka megvan rá, hogy dühös legyen. A hetvenes évek eleje óta egy olyan egyetemen tanít, ahol mindig is tudósok hozták meg a fontos döntéseket az oktatás és a kutatás szempontjai alapján. Mára azonban egyre inkább az adminisztrátorok döntenek. És Ginsberg beszámolója szerint őket elsősorban az adminisztrátori fizetések és státuszok számának növelése érdekli” − olvassuk Alan Ryan politikai filozófus recenzióját Benjamin Ginsbergnek, a Johns Hopkins Egyetem politológusának tavaly megjelent könyvéről.
Az amerikai egyetemeken 1985 és 2005 között a diákok száma 56 százalékkal nőtt, az oktatóké 50 százalékkal, míg az adminisztratív vezetőké 85 százalékkal, az alacsonyabb beosztású ügyintézőké 240 százalékkal − idézi Ryan a könyv megállapításait.
A jelenség hátterében részben az oktatás általános bürokratizálódása, egyebek között az egyre bonyolultabb akkreditáció áll. Ginsberg szerint azonban nem ez indokolja az egyetemi menedzserek és egyéb adminisztratív dolgozók arányának robbanásszerű növekedését, hanem sokkal inkább az, hogy a felsőoktatási intézmények menedzserei túlburjánzó hierarchia kialakításával legitimálják státuszuk fontosságát − és harcolnak ki magas fizetést. Egy valamirevaló dékánnak adminisztratív vagy gazdasági helyettesekre és titkárságra van szüksége, hiszen udvartartás nélkül nem lenne semmilyen tekintélye. Akik aztán az üzleti életben elterjedt, ám az egyetemek számára fölösleges kimutatások és stratégiai tervek gyártásával bizonyítják, hogy milyen nagy szükség van rájuk. Ginsberg szerint az ostoba és közhelyes mission statementek és a szintén értelmetlen hatékonysági kimutatások kidolgozása során ráadásul az oktatókat vegzálják adatokért, akiknek így kevesebb idejük marad tanítani és kutatni.
Ginsberg attól tart, hogy a jövő egyetemét a menedzserek fogják irányítani. A felsőoktatás elpiacosodik, és működésében egy autógyárhoz lesz hasonló. Az egyetemi szabadság elvész, ami nélkül viszont nincs innovatív kutatás és színvonalas oktatás.
Ryan hozzáteszi, hogy a kialakult helyzetért az oktatók is felelősek. Hiszen ha aktív részt vállalnának az irányításban és az adminisztratív vezetésben, akkor az egyetemi élettől idegen szemléletű üzleti menedzserekre nem lenne ekkora szükség.