„A legújabb kutatások szerint nemcsak a tévénézés, hanem az internethasználat is hizlal, butít, függővé és erőszakossá tesz. Mindebből nyilvánvalóan az következik, hogy a németek kihalnak, méghozzá az elmagányosodás, a társas kapcsolatok virtuálissá válása és az elhízás eredményeképpen” – olvassuk Cora Stephan német publicista ironikus cikkét a Die Weltben.

Németország az elidegenedés és társadalmi elhidegülés Északi-sarkává válik – folytatódik a parodisztikus jövőkép. A németek egész nap a képernyő előtt ülnek majd, és focimeccsre is csak akkor mennek, ha kivetítőn nézhetik a mérkőzést. A németek, különösen a városlakók, egyre magányosabbak. Az internetet viszont egyre többet használjuk: a németek háromnegyede minden nap. A szexuális élet is virtuálissá válik. Ez vezet közvetlenül a nemzethalálhoz – karikírozza Cora Stephan a pesszimista okfejtést.

Mint a Metazin is beszámolt róla, az elmúlt években egyre több tanulmány foglalkozik az internet társadalmi hatásaival. Egyes tanulmányok szerint a fokozott internethasználat elbutít, nehezíti a bonyolult érvek megértését, és ezáltal az ostobaságnak, a tudatlanságnak és a felszínességnek kedvez. A közösségi oldalak ráadásul fokozzák a magányt. Az internet pozitív társadalmi hatásaival kapcsolatos hurráoptimizmust mára felváltotta a pesszimizmus – csakúgy, mint korábban a távíró, a telefon vagy a televízió esetében.

Valóban, micsoda veszteség, hogy személytelenül, otthonról intézhetjük a bankügyeinket és a jegyfoglalást ahelyett, hogy emberek közé mennénk: órákat állnánk sorba és ügyintézőkkel élnénk tartalmas társas életet – élcelődik Stephan. Vajon attól erősödnének a családi kapcsolatok, ha nem oszthatnánk meg mindennapjainkat távoli szeretteinkkel a közösségi oldalakon, és legfeljebb hagyományos levélben érintkeznénk?

Stephan szerint a sirámok nem megalapozottabbak, mint amilyenek a gyors és személytelen vásárlást lehetővé tevő nagy üzletházak megjelenésekor vagy a regényolvasás elterjedésekor népszerű aggodalmak: ezek is az elidegenedés és az elmagányosodás veszélyeire figyelmeztettek.

Azért némi haszna mégiscsak van az internettel kapcsolatos riadalomnak: munkát ad egy egész iparágnak – jegyzi meg Stephan. Hasonlóan a szintén riogatásból élő environmentalistákhoz, az internet veszélyeit szajkózó kommentariátus és a kultúrkrtikusok végre a figyelem központjába kerülhetnek: úgy érezhetik, hogy van a társadalom számára fontos mondanivalójuk. És persze jól járnak a politikusok is, akik végre ismét lehetőséget kapnak rá, hogy a lakosság életével foglalkozzanak, s a fenyegető veszélyek elhárítása érdekében átalakítsák szokásainkat és életvitelünket.