„A nyári roma kitoloncolások szinte visszhang nélkül maradtak" − írja a le Monde-ban Elise Vincent.
Két évvel ezelőtt Nicolas Sarkozy, az akkori elnök nagy vihart kavart, amikor háborút hirdetett az illegális roma telepek ellen, és a bolgár, valamint román cigányok visszatoloncolását kezdeményezte. A romatáborok ügye a választási kampánynak is témája volt, és a baloldali jelölt, François Hollande azt mondta, egyetlen roma családot sem lakoltatnak ki úgy, hogy más szálláslehetőséget fel ne ajánlanának nekik. Most, hogy ő az elnök, és baloldali kormányt nevezett ki, több romatelepet felszámoltak, és három repülőgépen több száz romát haza is szállítottak, de a baloldali személyiségek többsége „feltűnő mód csöndben maradt”.
Ami azt illeti, tucatnyi helyi baloldali vezető politikus nyílt levélben foglalt állást a táborok felszámolása mellett, mivel ezek súlyosan rontják a környező települések lakóinak életminőségét. A baloldali politikusok szerint a romák problémáját szülőföldjükön kell rendezni.
A lap hírrovata arról is beszámol, hogy az „önkéntes” hazatérők humanitárius segélyben részesülnek: a felnőttek 300, a gyerekek 150 eurót kapnak fejenként. Emberi jogi aktivistákat idézve a lap azt írja, hogy ez kidobott pénz, mert a hazatelepítettek hamarosan visszatérnek, hiszen ugyanazon körülmények közé kerülnek, amelyekből korábban elmenekültek.
A franciaországi Emmaus katolikus karizmatikus közösség két vezetője felháborodott hangon tiltakozik a Le Monde-ban a hatóságok eljárása ellen. Az emberi jogok megsértését látják abban, hogy egész családokat tesznek az utcára alternatív szállás felajánlása nélkül, s hogy nem gondoskodnak a gyermekek iskoláztatásáról, a felnőtteknek pedig nem kínálnak munkát. Követelik, hogy töröljék el a legújabb EU tagállamok polgáraira kirótt munkaerő-piaci korlátozásokat, és a sorozatos, de hasztalan hatósági intézkedésekre költött évi százmillió eurót inkább a romák beilleszkedésére fordítsák. Ezen kívül több tízmillió eurónyi uniós forrás is hozzáférhető erre a célra, de ebből alig egymilliót használt fel az állam.
Arno Klarsfeld, a neves emberjogi aktivista, a híres nácikutató Klarsfeld házaspár fia emlékeztet rá, hogy húsz éve édesapjával együtt ő is tiltakozott a Németországba menekülő délszláv romák hazatelepítése ellen, hiszen háborús övezetből menekültek. Most azonban helyesli, hogy Franciaország igyekszik hazaküldeni a bolgár és a román cigányokat. Emlékeztet rá, hogy a bukaresti francia nagykövet felügyeletével működik egy szervezet, amely 2600 eurós természetbeni segítséget nyújt visszatérő romáknak ahhoz, hogy otthonukban egzisztenciát teremtsenek. Ezt azonban Klarsfeld nem tartja elegendőnek, már csak azért sem, mert e segélyben a hazatérők mindössze 2 százaléka részesülhet. Összeurópai programot sürget. „Az Unió kötelezze Romániát, Bulgáriát és Magyarországot arra, hogy pénzbüntetés terhe alatt ténylegesen gondoskodjanak a roma fiatalok iskoláztatásáról.” A roma integrációhoz ezen kívül sokmilliárdos európai alapra lenne szükség. Klarsfeld megjegyzi, hogy a román hatóságok az eddigi hasonló célú segélyek felhasználásában sem mutattak nagy lelkesedést, ezért olyan szervezet felállítását javasolja, amelyben románok dolgoznának ugyan, de az Unió alkalmazottaiként.