„A fejlett világ államaiban és némely fejlődő országban is új társadalmi modell születik. A család egyre kevésbé meghatározó szervező eleme a társadalmaknak” − foglalja össze Joel Kotkin demográfus a család társadalmi visszaszorulásáról írt átfogó elemzését a New Geography blogportálon.

A fejlett országokban egyre kevesebb a házasságok száma, és csökkenő születésszám mellett egyre nő a házasságon kívül született gyerekek aránya. Kotkin elemzéséből az is kiderül, hogy a fejlődő országokban, még a hagyományosan vallásos iszlám országok egy részében is hasonló folyamatok indultak el.

Az alacsonyabb születésszám hátterében a kapitalizmus és az individualista értékek terjedése, a megélhetési költségek növekedése, illetve a vallás és a család társadalmi szerepének visszaszorulása áll − állítja Kotkin. A folyamatok azonban nemcsak kulturális szempontból fontosak. A demográfiai irányzatok súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járnak. Az elöregedés miatt egyre magasabb lesz az eltartottak aránya, miközben a fogyasztás is visszaesik. Ami pedig előrevetíti, hogy a jövő generációinak érdekei háttérbe szorulnak, hiszen az egyre nagyobb politikai befolyással rendelkező idősek és a gyereket nem vállalók kevésbé érdekeltek a hosszú távú megtakarításban − állítja Kotkin.

Az inkább konzervatívnak tartott Kotkin szerint mindebből az következik, hogy a gyerekvállalás ösztönzése nemcsak a hagyományos családmodellért aggódó jobboldal, hanem az egész társadalom számára elemi érdek. A demográfiai problémák nem oldhatók meg a hagyományos családmodell tekintélyének visszaállításával − figyelmeztet a szerző. A globalizáció, az urbanizáció és a női egyenjogúság folyamatai nem fordíthatók vissza. A gazdag államok a bevándorlás támogatásával ellensúlyozhatják a bajokat, de csak ideig-óráig, hiszen a fejlődő országokban is csökken a születésszám. Arról nem is beszélve, hogy a migráció hatására a kivándorlás által érintett államok bajai csak tovább nőnek.

Az ideológiai harc helyett sokkal inkább a gyerekvállalás szociális támogatására van szükség − foglalja össze Kotkin a tanulmányban megfogalmazott javaslatokat. A fiatalok többsége ugyanis világszerte több gyereket szeretne, mint ahányat végül vállalni tud. A statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy azokban az államokban magas a gyerekvállalási kedv, ahol az állam aktívan támogatja a családokat − GYES-t, adókedvezményeket biztosít a gyerekek után, és persze ingyenes és színvonalas óvodákkal és iskolákkal is segíti a családokat. Különösen fontos lenne, hogy a városi megélhetés költségei enyhüljenek, mindenekelőtt a lakhatás könnyebben elérhető legyen a családok számára.

A családalapítási kedv ugyanis nagyban függ a jövővel kapcsolatos kilátásoktól − figyelmeztet Kotkin. „Azokban a társadalmakban a legalacsonyabb a családalapítási hajlandóság, ahol az emberek nagy része attól fél, hogy rosszabbul fog élni: Görögországban, Csehországban, Japánban, Szlovéniában, Magyarországon és Szingapúrban.”