„Az elmúlt húsz évben, de még öt éve is általánosan elfogadott nézet volt, hogy a globális gazdaság korában lényegében csak a hamburgert érdemes az Egyesült Államokban gyártani. Ma viszont Amerika vezető ipari cégének vezérigazgatója arról beszél, hogy a munka kiszervezése helyett a korábban bezárt ipartelep újranyitására van szükség” − olvassuk Charles Fishman esszéjét az Atlantic magazinban.
Mint Raymond Vernon amerikai közgazdász már a hatvanas években rámutatott, a globális gazdaságban szükségszerű, hogy az elterjedtté váló termékek előállítását a fokozódó verseny miatt az olcsó munkaerőt biztosító országok vegyék át. Az elmúlt évtizedekben politikusok és cégvezetők is evidenciának tekintették, hogy visszafordíthatatlan a gyártás kiszervezése a távol-keleti országokba. Fishman szerint egyre több jel mutat arra, hogy a folyamat megfordulhat. A General Electric több mint egy évtizede bezárt, fénykorában viszont 23 ezer dolgozót alkalmazó louisville-i ipartelepén például újraindították a gyártósorokat. Az amerikai cég a bojlerek és a mosogatógépek gyártását hozta haza Kínából.
Fishman rámutat, hogy nem gazdasági patriotizmus, hanem gazdasági érdek áll a lépés hátterében. Az üzemanyagárak emelkedése, a kínai energia és munkaerő drágulása, a dollár árfolyamának csökkenése és az amerikai szakszervezeti érdekképviselet meggyengülése miatt jelentősen csökkent az ázsiai gyártás árelőnye. Fontos szempont volt az is, hogy a modern, iPodról is vezérelhető iparcikkek gyártása nagy precizitást igényelt, illetve a tengerentúli szállítás során jelentős volt a sérülés lehetősége. A hazai gyártás megkönnyíti a vállalaton belüli kommunikációt, így a GM gyorsabban reagálhat a piaci igényekre, mint ha egy kínai gyárral kellene egyeztetnie. A gyártás hazatelepítésekor a hazai mérnökök jelentősen átalakították a termékek kivitelezését, ami 20 százalékkal csökkentette a termék árát.
A GM nem az egyedüli nyugati cég, amely a gyártás hazatelepítésén dolgozik. Egyebek között a Whirlpool, az Otis, sőt az Apple és az Airbus is hasonló terveket jelentett be. Szakértők szerint az innováció, mindenekelőtt a háromdimenziós nyomtatás további lökést adhat az amerikai termelés újraindításának. Harry Moser, a hazatelepülést segítő Reshoring Initiative számításai szerint a kiszervezett munkák hatvan százaléka hatékonyabban elvégezhető lenne az Egyesült Államokban.
Azt persze Fishman is elismeri, hogy csak a fejlett technológiát igénylő iparcikkek gyártása telepíthető vissza a fejlett országokba, az olcsó manuális munkát igénylő termelés, például a ruházati termékek előállítása nem. Hozzáteszi, hogy a fejlett technológia miatt sokkal kevesebb dolgozó szükséges a gyárakba, mint ahány munkahely a kiszervezés miatt elveszett. Mindazonáltal az ipari termelés reneszánszát jósolja az elkövetkező évtizedekre.
A cikkre reagáló Alan Tonelson közgazdász arra mutat rá, hogy a néhány visszatelepülő cég nem képes megfordítani a hosszútávú trendeket, sőt, a makrogazdasági mutatók szerint az elmúlt években is folyamatosan csökken az amerikai ipari termelés és virágzik a kiszervezés. Arról nem is szólva, hogy a hazatelepülő gyárak jelentős állami támogatást kaptak. A GE által megindított gyártósorok 800 millió dolláros költségéből 100 millió dollárt az állam fizetett, ez pedig kétségeket ébreszt a hazai gyártás versenyképességével kapcsolatban. Igaz, e támogatás a gyárból származó adókban idővel megtérülhet a költségvetésnek.