„A politikai tudatlanság a többség, sőt az értelmes emberek számára is racionális választás” – írja Ilya Somin amerikai jogászprofesszor, a Demokrácia és politikai tudatlanság című könyv szerzője a libertárius Cato Intézet honlapján.
A demokrácia arra a feltételezésre épül, hogy a szavazók rendelkeznek a közügyek megítéléséhez szükséges alapvető ismeretekkel. Sajnos ez a feltétel többnyire nem teljesül. Mint arról a Metazin is beszámolt, az emberek többsége az alapvető politikai és gazdasági összefüggéseket sem ismeri fel, ráadásul azt sem nagyon tudja, hogy mit képviselnek az egyes pártok és jelöltek. Ezt persze még megmagyarázhatnánk a politikával szembeni közönnyel, azt pedig azzal, hogy rendben mennek a dolgok és amúgy sincs jelentős különbség a vetélkedő pártok között. Csakhogy a tudatlanság még az államcsőd közelében sem csökken – idézi Somin az amerikai költségvetés befagyasztásakor készült felmérést, amelyből kiderül, hogy az amerikaiak 44 százaléka azt sem tudta, hogy Obama elnöknek a költségvetés befagyasztását okozó egészségügyi reformját már törvénybe iktatták. Legalább ennyire ijesztő, hogy az amerikaiak 42 százaléka nem képes megnevezni a három hatalmi ágat. Ennek fényében már csöppet sem meglepő, hogy a költségvetési kiadásokkal és a demográfiai adatokkal kapcsolatban egyaránt tévképzetek terjednek.
Mindebből azonban nem következik, hogy az emberek ostobák – folytatja Somin. Épp ellenkezőleg, nagyon is racionálisak: tudják, hogy a tömegdemokráciában keveset ér a szavazatuk, ezért a politika helyett értelmesebb dolgokkal töltik az idejüket. Mielőtt televíziót vennénk, tájékozódunk és körüljárjuk a kérdést, mert a döntés következményeit mi magunk viseljük. Az elnökválasztás esetén viszont kicsi az esély, hogy pont a mi szavazatunkon múlik a végeredmény.
A kellő tájékozottság hiánya persze nem tartja vissza a többséget a szavazástól: csak éppen a szavazók többnyire intuitív döntést hoznak, és egy részük csak a fülkében határoz. Leginkább saját sorsuk alakulása alapján választanak, ami persze csalóka, hiszen gyakran nem a kormány teljesítménye miatt javul vagy romlik az amúgy is szubjektív életminőség: a választók döntését gyakran befolyásolja az időjárás vagy akár kedvenc focicsapatuk hétvégi teljesítménye.
A kézenfekvő megoldás a választók tájékozottabbá tétele lenne. Igen ám, de a politika iránt érdeklődők jelentős része annyira elkötelezett, hogy semmi sem tántoríthatja el pártjától. Ráadásul az aktív hírfogyasztók eleve csak azokat a véleményeket keresik, amelyek megerősítik őket ideológiájukban és elkötelezettségükben. A politikai előítéletek miatt még az okos emberek is képesek egyszerű tényeket félreérteni, amennyiben a nézeteiknek, tapasztalataiknak, érzéseiknek ellentmondó értesülések nyomán keletkező belső feszültség, a kognitív disszonancia ezzel elkerülhető. Arról nem is beszélve, hogy a politikusok sem nagyon érdekeltek a választók felvilágosításában, hiszen akkor erősödne a demokratikus kontroll – jegyzi meg Somin.
Egy nagy nyilvánosságot élvező javaslat John Stuart Mill angol liberális filozófus és politikus 19. századi gondolatát felelevenítve többletvoksot adna a tájékozott választóknak, a tájékozottak rossz döntéseit pedig egy erre a célra létrehozott testülettel, a gazdasági tanáccsal igazíttatná ki. Somin e meglehetősen antidemokratikus és paternalista megoldás helyett Jevgenyij Morozovhoz hasonlóan inkább azt javasolja, hogy minél inkább helyi szintre vigyék le a döntési hatásköröket. A választók így könnyebben és gyorsabban átlátnák a kormányzás ügyeit. Könnyebben tájékozódnának, és a decentralizáció miatt nőne az egyes ember voksának súlya is – véli Somin.
Azzal azonban már nem vet számot, hogy a demokratikus jogállam feltétele az erős központi hatalom, és a decentralizáció a helyi oligarchák hatalmát erősítheti. Arról nem is szólva, hogy az aktív politikai részvétel erősödése a megosztottság erősödésével járhat együtt, mint arra egyebek között Samuel Huntington rámutatott. Akkor pedig helyi szinten reprodukálódna a szektás tudatlanság.