„Miért nem vezetett a feminizmus győzelme a férfiak felszabadításához?” – teszi fel a kérdést Susan Faludi baloldali feminista író a Baffler webmagazinban.
A Feminizmust? Ezeknek? című írás Floyd Dell amerikai publicista szellemi örökségét vállalja. Dell már a 20. század elején kiállt a női egyenjogúság mellett. Egyebek között azzal érvelt a feminizmus mellett, hogy győzelme a férfiak számára is előnyökkel jár. Ha a nők egyenjogúvá válnak, a férfiaknak nem kiszolgáltatott és eltartandó háztartásbelinek kell tekinteniük őket, hanem önálló és egyenlő partnernek. A férfiakra így kevesebb felelősség hárulna, szabadabban élhetnének, hiszen nem kellene kötelességüknek tekinteniük feleségük eltartását. Ha a család eltartásának feladata megoszlana, a férfiak a kenyérkereset mellett nemesebb – és férfiasabb – ügyekkel is foglalkozhatnának.
Mára sok minden megvalósult a klasszikus feminista törekvésekből. A fejlett demokráciákban a nők jogi szempontból egyenlők a férfiakkal. Amerikában a friss diplomások között többségben vannak, és lassan foglalkoztatottságban is felzárkóznak a férfiakhoz. A vezető állásokban messze még a paritás, de ott is emelkedik a nők aránya.
A férfiak számára azonban a feminizmus győzelmének kevés gyümölcse van – véli Faludi. A sikerekből ugyanis a társadalmi elithez tartozó nők profitálnak – azok, akik az egyenjogúságnak hála, könnyebben lesznek felső vezetők. Ez viszont éppen a kapitalista logikát erősíti, szemben a klasszikus feminizmus baloldali törekvéseivel, amelyek középpontjában a kapitalizmus meghaladása állt. A korai, marxista indíttatású feministák a társadalmi újraelosztás és szolidaritás erősítésével akartak nagyobb egyenlőséget teremteni és csökkenteni a kiszolgáltatottságot. A magukat sikeres vállalatvezetővé felküzdő nők ezt az ügyet nem szolgálják, sőt maguk is hozzájárulnak a jelenlegi kizsigerelő, és a családok érdekeit figyelmen kívül hagyó rendszer fenntartásához.
„Ha tényleg mi, nők akarjuk irányítani a világot, akkor nem bedobni kell magunkat, hanem inkább többet kell lazítanunk. Különben belepusztulunk” – jegyzi meg a kérdés kapcsán Rosa Brooks a Foreign Policyben Sheryll Sandbergre, az elit feminizmus bestseller szerzőjére utalva. Brooks, aki évekig Obama hadügyminisztériumában volt államtitkár, Faludival összhangban arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikaiak túl sokat dolgoznak, ami egyrészt a normális családi élet rovására megy, másrészt a társadalmi egyenlőtlenségeket erősíti, hiszen tovább fokozza a versenyt. A nőknek ezen kellene változtatniuk ahelyett, hogy ők maguk is beszállnának a versenybe.
Nem az egyéntől, hanem az államtól kellene várnunk a rendszer megváltoztatását – fűzi tovább Brooks gondolatait Bryce Covert feminista közgazdász a Nationben. Covert szerint az újraelosztás erősítésével és az anyáknak járó kedvezmények bővítésével lehetne enyhíteni a kíméletlen és családellenes munkaerő-piaci versenyt. És persze nagy előrelépés lenne, ha a férfi és női bérek közötti különbségeket is sikerülne törvényi úton csökkenteni.
Az állami ösztönzés segíthetne a begyökeresedett társadalmi normák megváltoztatásában is – teszi hozzá Cardiff Garcia a Financial Timesban. A gépesítés és az ipar kiszervezése miatt egyre inkább a szolgáltató szektor felé tolódik a munkaerőpiac. A hagyományosan női munkából arányaiban egyre többre lesz szükség, míg a többnyire férfiak által betöltött állásból kevesebb lesz. Így vélhetően egyre több férfinak kell majd „női” munkát vállalnia, ami amúgy nem is lenne baj, hiszen erősítené az egyenlőséget. Mindezt azonban megnehezítik az előítéletek: a férfiak nem szívesen helyezkednek el hagyományosan női területeken, attól tartva, hogy férfias önképük ezzel csorbát szenved.