„A gyors gazdasági növekedést produkáló államokat vizsgáltam. A példák azt mutatják, hogy ezen államok kormányai aktív formálói és résztvevői a piacnak” – olvassuk a baloldali Tageszeitung interjúját Mariana Mazzucato közgazdász professzorral.
Az interjú apropója Mazzucato A vállalkozó állam: a köz- és az üzleti szféra szembeállításának mítosza című 2013-as könyvének német kiadása. Mazzucato a könyvben a biotechnológiai és informatikai szektor elemzése alapján szembeszáll azzal a közkeletű piacpárti feltételezéssel, miszerint a technikai fejlődés elődleges motorja a magángazdaság, és az állami bürokrácia, az újraelosztás és a szabályozás csak kerékkötője az innovációnak. A szerző egyebek között a Metazin által 2008-ban említett példákat idézi. Mazzucato kimutatja, hogy az internettől kezdve a GPS-en át a Google keresőalgoritmusán keresztül egészen az Apple újításaiig minden komolyabb technológiai fejlesztés az állam közvetett vagy közvetlen támogatásával jött létre.
A jelenség logikája meglehetősen kézenfekvő. A kiélezett piaci versenyben a nyereségorientált magánvállalkozások kevésbé képesek az innovációhoz szükséges, ám gazdasági szempontból igencsak kockázatos kutatásokat finanszírozni (hacsak nincsenek máris monopolhelyzetben). Az állami bürokraták sokkal kockázatvállalóbbak a kutatások támogatása terén: rajtuk ugyanis kevésbé kérik számon, ha a kutatás nem jár kézzelfogható haszonnal és kárba vész a pénz. (Mazzucato megemlíti, hogy az állam néha oktalan és fölösleges kutatásokat támogat, ám aztán ennek a problémának nem tulajdonít különösebb jelentőséget.) Mindebből pedig az következik, hogy a csak hosszútávon kifizetődő fejlesztések leginkább állami segítséggel remélhetők.
Mindez rendben is volna, ám mint arra Mazzucato rámutat, a magánszféra sikeres cégei „parazitaként élősködnek” az államon. A kutatásfejlesztési támogatásra igényt tartanak, ám miután nyereséggé konvertálják az innovációt, lobbierejüket megfeszítve igyekeznek elérni az adócsökkentést a nagyobb nyereség érdekében. Azt szeretnék, ha a kutatásfejlesztés költségeit és kockázatait az állam vállalná, ám a fejlesztések eredményeképpen megtermelt profiton már nem szívesen osztoznának.
A német kiadás kapcsán Mazzucato az EU számára is szolgál néhány jó tanáccsal. Megjegyzi, hogy Európában még mindig divatos a minimális állam koncepciója. Felettébb visszásnak tartja, hogy Németország a válság által leginkább sújtott országoknak – Görögországnak, Spanyolországnak és Olaszországnak – megszorításokat javall az innováció támogatása helyett. Pedig Németország igazán tudhatná, hogy a kutatásfejlesztés támogatásának milyen gazdasági jelentősége van, elvégre a német gazdaság sikere is a kutatás és a vállalkozások aktív állami támogatásának tudható be – állítja Mazzucato.
Mazzucato szerint a gazdasági növekedés csak akkor lenne növelhető, ha az állam által támogatott innovációk haszonélvezői jobban hozzájárulnának a további kutatásfejlesztés költségeihez, ahelyett, hogy adóminimalizálásra törekszenek. Hiszen ha nincs közpénz, akkor az elmélet értelmében innováció sincs. Márpedig a sikeres vállalkozásoknak is állandó szükségük van az újabb kutatásfejlesztésre, hiszen e nélkül piacot veszítenek. Szerinte ezért nem kell attól tartani, hogy az adóemelés miatt külföldre költöznek a sikeres cégek. Akik a magas adók miatt elmennek, úgyis csak az olcsó és képzetlen munkaerő előnyeit akarják kihasználni, ám a gazdasági növekedés motorjai nem ők, hanem a magas hozzáadott értéket termelő cégek.
Az olasz közgazdász azt is megpendíti, hogy az államnak részesedést kell kapnia a kutatásfejlesztés támogatásáért és az új vállalkozások elindulását segítő kedvezményes kölcsönökért cserébe. Így lehetne gondoskodni arról, hogy az állami segítséggel nyereséget termelő vállalatok hozzájáruljanak az innovációs kiadásokhoz.