„Oroszország és Kína igyekszik ellenőrzése alá vonni az internetet. Ám az agresszív stratégia terén a nemzetközi jogra fittyet hányó Amerika utcahosszal vezet” – olvassuk Jevgenyij Morozov internetguru írását a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
A cikk apropója a decemberben felröppent hír, miszerint a kommunista pártvezetés tovább korlátozta a Google működését Kínában: már a Gmail levelezőrendszere is csak praktikák segítségével érhető el. Mint Morozov emlékeztet rá, korábban Moszkva is előírta, hogy az oroszországi felhasználók adatait csak az ország területén található szerveken lehessen tárolni, külföldön nem. Ezek a lépések részei azon kínai és orosz törekvéseknek, amelyek a külföldi cégek kiszorításával az internet fölötti ellenőrzés, vagy ahogyan Morozov fogalmaz, a „technológiai szuverenitás” visszaszerzését célozzák.
Kritikus elmék persze arra figyelmeztetnek, hogy Moszkva és Peking valójában az internetes cenzúra érdekében és a szólásszabadság korlátozása érdekében erősítené információs szuverenitását. Morozov sem vitatja, hogy a cél az ellenzéki mozgolódások ellenőrzése illetve megfékezése. A kínai pártvezetés korábban is cenzúrára kényszerítette a külföldi internetóriásokat, a Kreml pedig nemrég elérte, hogy a Facebook törölje a sikkasztás gyanújával perbe fogott Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista melletti tüntetés oldalát.
Az információs szuverenitásra való törekvés mindazonáltal nem kizárólag a diktatórikus rezsimek sajátossága – teszi hozzá Morozov. A brazil kormány is igyekszik kiszorítani az amerikai internetes szolgáltatókat, hogy így vegye elejét az amerikai titkosszolgálatok információgyűjtésének. Németország kormánya szintén az internetes szuverenitásra hivatkozva segítette a hazai Deutsche Telekomot a titkosszolgálati botrányban érintett Verizon amerikai szolgáltató kiszorításával.
Morozov képmutatással vádolja a washingtoni kormányt és az amerikai cégeket, amelyek a határok nélküli internetre és a szólásszabadságra hivatkozva ellenzik a nemzeti információs szuverenitás megerősítésére tett lépéseket. Ami Amerikából az internet balkanizálására tett kísérletnek látszik, az az érintett országok szemszögéből Amerika internetes egyeduralmának és privilégiumainak visszaszorítását jelenti – véli Morozov.
Az amerikai internetóriások olcsón építenek ki hatékony infrastruktúrát, amelyre a fejlődő országoknak pénzük nincs, viszont szükségük annál inkább, hiszen az internet elterjedése a gazdasági növekedést is segíti. Csakhogy az amerikai szolgáltatók térnyerése egyúttal kiszolgáltatottsággal is jár. Az internet- és a szólásszabadság kérlelhetetlen híveként fellépő Washington maga is előszeretettel hallgatja le az internetet és teszi rá kezét a felhasználókkal kapcsolatos információkra. Morozov nemcsak az NSA adatgyűjtési botrányára utal, de felidézi azt a tavalyi bírósági döntést, amelynek értelmében az amerikai internetes cégek kötelesek az ügyészségnek kiadni a külföldi szervereken tárolt felhasználói adatokat is. Ez lényegében azt jelenti, hogy az Egyesült Államok minden amerikai szolgáltató birtokában lévő adatokban kutakodhat, függetlenül attól, hogy fizikailag hol találhatók a szerverek. És persze függetlenül az adott ország hozzájárulásától.
Vajon mit szólna a világ, ha a kínai kormány akarna hozzáférni a Xiaomi vagy a Lenovo által összeszerelt, külföldi eszközökön tárolt információkhoz? – teszi fel a költői kérdést Morozov. Hiszen már most is nagy a felháborodás, pedig Oroszország és Kína csak a határain belül élő állampolgárok adatait akarja, miközben Amerika az amerikai cégek birtokában lévő minden információra igényt tart.
Morozov mindebből azt a következtést vonja le, hogy az amerikai internetóriások ugyan gyakran szembeszállnak a kormánnyal és próbálják a felhasználókat védeni, ám végső soron közös az érdekük. Az amerikai szolgáltatók térnyerése egyrészt piacot jelent, másrészt az Egyesült Államok számára lehetővé teszi a globális megfigyelést és vele az „internetimperializmust”.