„A házasság sokáig legalábbis részben a nemek közötti egyenlőtlenségen alapuló gazdasági kapcsolat volt. Ennek fényében természetes, hogy a nők gazdasági helyzetének javulásával a házasság jelentősége is átalakul” – írja Matthew Yglesias a Vox online magazinban.

Az Egyesült Államokban egyre gyakoribb a válás és egyre több a csonka család. Konzervatívok szerint ezt elsősorban az erkölcsi hanyatlásnak tudják be, a liberálisok szerint viszont az alsóközéposztály elszegényedésére vezethető vissza a házasság intézményének gyengülése.

Yglesias szerint mindkét tábor téved. A házasság a 19. századig törzsi és dinasztikus célokat szolgált, a család gazdasági helyzetének és társadalmi státusza megerősítésének eszköze volt. A házasság gazdasági jelentősége még ma is nagy – idézi Yglesias a globális statisztikákat, amelyekből kiderül, hogy a házasság a szegény országokban sokkal népszerűbb, mint a fejlett világban. A szegény országok polgárai kevésbé engedhetik meg az önálló életet és különösen a gyerekvállalást. Az egyszülős családmodell a gazdasági fejlődés és a női egyenjogúság erősödésének jele – írja Yglesias. A fejlett országokban, ahol a nők könnyebben találnak munkát, többen engedhetik meg maguknak az egyedül élést. Általában minél gazdagabb egy ország, annál több az egyedülálló felnőtt.

Igaz ugyan, hogy Amerikában az egyszülős családban felnövő gyerekek között több a szegény, ám összességében a gyerekek mégis nagyobb biztonságban élnek, mint bármikor korábban. Többen végzik el a középiskolát és főiskolát, kevesebben kábítószereznek, kevesebb terhességmegszakítás történik.

Az egyedülálló szülők ugyan valamivel kisebb jólétben élnek, ám nem szegényednek el annyira, hogy gazdasági kényszerből fenntartsák a kihűlt házasságot. „Ahogyan emancipálódnak, a nők válogatósabbak is lesznek.” Az egyedülállók számának növekedése így pedig nem is tekinthető válságjelenségnek, csak a növekvő jólét szükségszerű velejárójának – véli Yglesias.