„A világ kormányai rengeteg energiát fordítanak a terrorizmus megfékezésére. Jobb lenne, ha erőforrásaik egy részét az utak biztonságosabbá tételére csoportosítanák át. Nem csak azért, mert a közlekedés jóval több áldozatot követel, mint a terrorizmus, hanem azért is, mert az előbbi esetében pontosan tudjuk, mit kell tenni az emberélet megmentése érdekében” – írja Simon Kuper a Financial Timesban.
Kuper a WHO 2013-as jelentését idézi, miszerint a világ útjain 2010-ben évente 1 millió 240 ezer ember halt meg. Kétszer annyi, mint amennyi háborúban vagy emberölés következtében. A 2014-es Globális terrorizmus-index adatai szerint 2013-ban csaknem 18 ezren vesztették életüket terrortámadásban, ami Kuper számításai szerint mindössze másfél százaléka a balesetben elhalálozottaknak. Hovatovább többen halnak meg az utakon, mint AIDS-ben.
A közlekedései balesetek olyannyira a mindennapok részévé váltak, hogy már fel sem kapjuk a fejünket, ha halálos karambolról hallunk. A média a repülőszerencsétlenségeknek szenteli a legnagyobb figyelmet, holott a baleseteknek csak elenyésző töredéke légi szerencsétlenség – tavaly mindösszesen 1230-an haltak meg repülőbalesetben, Kuper szerint vélhetőleg alig többen, mint ahányan a reptérre autózva. Persze a terrorcselekmények még ezeknél is jóval nagyobb publicitást kapnak.
Pedig a közlekedési balesetek száma könnyen csökkenthető lenne – idézi Kuper Jean Tudtot, az ENSZ közlekedésbiztonsági megbízottját. A sebességkorlátozás, az ittas vezetők szigorú büntetése és a vezetés közbeni telefonálás tiltása bizonyíthatóan javítja a statisztikákat. Bár technikai szempontból nem lenne nehéz 2020-ra az ENSZ célkitűzésével összhangban egymillió alá szorítani a közúti halálesetek számát, a közlekedésbiztonságot szolgáló intézkedések nem mindig nyerik el az emberek tetszését: gyakran csak idegesítő és felesleges korlátozásnak tekintik őket. Különösen azon országokban, amelyekben a gyorshajtás és az erőszakos vezetés a macsó kultúra része. Politikai szempontból minden bizonnyal kifizetődőbb nagy csinnadrattával a terrorizmus elleni harcra költeni az adófizetők pénzét, mint a gyorshajtókat büntetni. Pedig még gazdasági szempontból is előnyös lenne többet költeni közlekedésbiztonságra. A közúti balesetek a GDP 1-3 százalékára rúgó károkat okoznak – idézi Kuper a Világbank adatait. Az emberek és a kormányok azonban nem a statisztika alapján döntenek élet és halál kérdésében. Biztosak lehetünk hát benne, hogy Kuper egyedül marad az ötletével.