„Az Uber és a hasonló technológiai vállalatok olyan gazdasági változásokat indítanak el, amelyek teljesen átalakítják a munkajogot” – írja Jevgenyij Morozov az informatikai forradalom vívmányaival kapcsolatos borúlátó cikkeiről ismert internetguru a Guardianben.
A cikk apropója Paul Mason baloldali publicista tavaly megjelent Posztkapitalizmus című könyve. Mason a technológiai fejlődés optimista elemzői közé tartozik. Egyebek között azt jósolja, hogy az infokommunikációs forradalom az alulról jövő kezdeményezéseknek kedvez, és lehetővé teszi a társadalmi igazságtalanság radikális kritikusainak, hogy összefogjanak, és főképpen meghaladhatóvá teszi a magántulajdont illetve a kapitalizmust.
Morozov szerint ennél sokkal valószínűbb, hogy a technológiai forradalom a szociáldemokrácia sírját ássa. A jóléti állam a politikai hatalom és a pénzvilág közötti kompromisszum eredménye. A szociáldemokrácia elfogadja a piacgazdaságot, de a piac szabályozásáról és az újraelosztásról nem mond le. A dolgozók jólétét és jogait nem közvetlenül, hanem munkajogi és egyéb szabályok segítségével juttatja érvényre. A rendszer működésének elengedhetetlen feltétele az intézményrendszerbe kódolt szolidaritás a társadalom különböző rétegei között.
A technológiai forradalom azonban kikerülhetővé teszi az állami szabályozást és gyengíti a szolidaritást. Morozov szerint ennek ékes példája az Uber. Az online személyszállító-alkalmazás állami közvetítés nélkül hoz létre kapcsolatot a szolgáltató és a fogyasztó között. Az állami szabályozást a felhasználók értékelései és az Uber belső rendelkezései helyettesítik, amelyek segítségével kiszűrhetők a nem kívánatos sofőrök. A szolgáltatás az állam megkerülése miatt olcsóbb – ami jelentős részben annak köszönhető, hogy az Uber sofőrjei nem alkalmazottak, így nem védi őket a munkajog, és a jóléti állam munkaviszonyhoz kötött szolgáltatásaira sem jogosultak.
Az Uber és a magát „közösségi gazdaságként” hirdető kezdeményezés a szociáldemokrácia alapvetését támadja: az állam szabályozó szerepét kérdőjelezi meg. Összhangban a libertárius technológiai utópizmussal, állami reguláció helyett a piac önszabályozó szerepét hirdeti. Morozov azt nem is vitatja, hogy a piac képes lehet állami beavatkozás nélkül is hatékonyan működni. Csakhogy a piaci hatékonyság nevében a jóléti állam és a szociális piacgazdaság működéséhez szükséges feltételeket is kiöntik a fürdővízzel, hiszen a szolgáltatás elsősorban azért olcsóbb, mert kevesebb adót és járulékot fizetnek utána. Vagyis csökken a társadalmi szolidaritást megalapozó újraelosztható állami forrás. Ha a modell győz, akkor nem a posztkapitalizmusba, hanem a prekapitalizmusba, a jóléti állam előtti világba jutunk – figyelmeztet Morozov.