„A libertáriusok úgy hiszik, hogy az internet elhozza a tökéletes információ korát, amivel fölöslegessé válik a szabályozás. Hatalmas tévedés” – olvassuk David Auerbach szoftverfejlesztő és újságíró cikkét a Slate-en.
Auerbach azokat az elméleteket tűzi tollhegyre, amelyek az internettől azt várják, hogy demokratizálja az információhoz való hozzáférést, és így végső soron fölöslegessé teszi az államot. Mint például Alex Tabarrok és Tyler Cowen közgazdászok, akik a libertárius Cato Intézet oldalán publikált tanulmányukban amellett érvelnek, hogy a szabadpiac működésének korlátait az információhiány okozta, mint arra már George Akerlof közgazdász a hetvenes években, az aszimmetrikus informáltság fogalmát használva rámutatott. Hála az internetnek, a nagy adatbányáknak és a közösségi oldalaknak, ma már mindenki számára bőséges információ és komparatív adat érhető el a piaci szereplőkről és termékekről egyaránt – állítja Tabarrok és Cowen. Ezért az állami szabályozás idejétmúlttá vált, hiszen azért volt rá szükség, hogy orvosolja az aszimmetrikus informáltság miatt fellépő tranzakciós és bizalmi problémákat. Az információbőség hatására jelentősen csökkenhet az állam piaci szerepvállalása és a szabályozás – sugallják a tekintélyes közgazdászok.
Auerbach elismeri, hogy az internet szélesebb körben tesz hozzáférhetővé sokféle információt. Azt viszont vitatja, hogy az értesülések elosztása demokratikusabbá vált. Az internet ugyanis a rosszindulatú rágalmak, a közveszélyes rémhírek és a demagóg leegyszerűsítések terjedésének is táptalaja.
Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy az információk csak szoftverek segítségével érhetők el és értelmezhetők. Az algoritmusok által értékelt és rangsorolt információk korántsem demokratikusak – írja Auerbach. Egyrészt nem mentesek a hibáktól. A veszélyes, terrorizmus gyanújába keveredett egyének amerikai listája jó példa erre: számos esetben kiderült, hogy az internetes és rendőrségi adatbázisokból gyűjtött információk alapján összeállított listák hibásak.
Másrészt a manipuláció lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az algoritmusok összeállítói – Auerbach „információs maffiának” nevezi őket – kényük-kedvük szerint befolyásolhatják az összehasonlításokat és az értékeléseket. Demokratikus információbőség ide vagy oda, a felhasználóknak fogalmuk sincs róla, és beleszólásuk sincsen, milyen kritériumok alapján állítják össze az algoritmusok készítői az ajánló és értékelő listákat. A Reddit közösségi cikkajánló esetében például egyáltalán nem átlátható a listázás kritériumrendszere, és előfordult, hogy moderátorok befolyásukkal visszaélve manipulálták a listákat: reklámot és ismertséget remélő oldalaktól fogadtak el kenőpénzt. Enyhén szólva kérdéses az is, hogy az egyre inkább monopolhelyzetet élvező Google és Facebook mennyiben járul hozzá az információ demokratizálódásához.
A dolog érdekessége, hogy nemcsak az állami beavatkozást elutasító libertáriusok fűznek nagy reményeket az internet információ-demokratizáló hatásához. Korábban a marxista baloldal is a kibernetikától remélte a központi tervgazdálkodás felfuttatását. Salvador Allende chilei szocialista elnök már a hetvenes években is a Project Cybersyn számítógépes rendszerének segítségével igyekezett megvalósítani a piacok nélküli, központilag irányított hatékony termelést és az elosztást.