„A hetvenes évek óta jelentősen nőtt az egyenlőtlenség Németországban, miközben a jóléti állam is nőtt. A gazdasági növekedés viszont lelassult. A probléma kulcsa az esélyegyenlőtlenség” – olvassuk a Tageszeitung interjúját Marcel Fratzscher közgazdásszal, a Német Gazdaságkutató Intézet (DWI) vezetőjével.

Az interjú apropója Fratzscher márciusban megjelent Elosztási háború, avagy miért nő Németországban az egyenlőtlenség? című könyve. Fratzscher statisztikák tömkelegén keresztül mutatja be, hogy a második világháború óta egyre nőttek a társadalmi különbségek Németországban. A gazdagok egyre tehetősebbek lettek, miközben a középrétegek elszegényedtek. Bár Németország Gini-együtthatója az EU-15-ök között valóban a magasabbak közé tartozik, Európában minden bizonnyal sokan cserélnének a német középosztállyal. Fratzscher mindazonáltal azt állítja, hogy a helyzet korántsem olyan rózsás, mint gondolnánk: „A szociális piacgazdaság halott.” A megállapítást egyebek között arra alapozza, hogy a leggazdagabb tíz százalék a német összvagyon kétharmadát birtokolja, az egy százalék pedig közel egyharmadát, ami az EU-ban a legegyenlőtlenebb elosztás. Míg máshol 70-90 százalék a saját ingatlannal rendelkezők aránya, Németországban mindössze 40 százalék. A társadalom fele kevesebb, mint 51 ezer eurónyi (16 millió forintnyi) összvagyonnal rendelkezik, míg Olaszországban átlagosan 170 ezer euró ingó- és ingatlanvagyon. A társadalom szegényebb felének bére ma kevesebbet ér, mint 15 éve. Fratzscher szerint legalább ilyen aggasztó a társadalmi mobilitás hiánya. Míg az egyetemi végzettséggel rendelkező szülők gyerekeinek hetven százaléka diplomát szerez, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szülők esetében csak 20 százalék az egyetemre bejutó gyerekek aránya.

A mobilitás és a biztonságot nyújtó vagyon hiánya miatt a németek az államtól várják a jólétet – véli Fratzscher. Az egyenlőtlenség növekedése ezért együtt járt a jóléti állam túlburjánzásával, ami viszont a befektetések visszaesését és a gazdasági növekedés lassulását okozza. Mivel egyre kevesebb az állam által szétosztható bevétel, egyre ádázabb küzdelem folyik a juttatásokért. Az újraelosztás népes haszonélvező tábora jelentős politikai hatalommal bír, a politika ezért az újraelosztásból részesülni óhajtók lekenyerezéséről szól.

Fratzscher javaslata szerint a jólétet ellehetetlenítő ördögi kör megszüntetéséhez csökkenteni kell a közvetlen újraelosztás mértékét. De ezt nem az állam gazdasági szerepvállalásának visszavágásával kell elérni. Fratzscher nemcsak a szocialista osztogatást, de a kis állam konzervatív eszméjét is elveti. Egyrészt szorgalmazza, hogy az állam a szavazatvásárlást szolgáló jóléti újraelosztás helyett beruházásokkal teremtsen munkahelyet és javítsa az ország infrastruktúráját. A másik kiemelt területnek az oktatást tekinti: a mindenki számára elérhető színvonalas képzés a társadalmi mobilitás kulcsa. Minél képzettebbek az emberek, annál kevésbé szorulnak rá az államra, így hosszú távon az oktatás színvonalának javítása elvezet az állami újraelosztás csökkentéséhez.