„Az undor összetartó ereje nélkül nem létezne társadalom” – olvassuk az Aeon magazinban Kathleen McAuliffe tudományos publicistától, az Agy és az élősködők című könyv szerzőjétől.

Az erkölcsi érzék kérdése a kora újkor óta foglalkoztatja a filozófusokat. Újabban pszichológusok, viselkedési közgazdászok és kognitív tudósok is vizsgálják az erkölcsi intuíciókat. Kísérletek tömkelege igazolja, hogy erkölcsi ítéleteinket és tetteinket is jelentősen befolyásolják a racionális mérlegelést megelőző intuíciók. Jonathan Haidt amerikai pszichológus-filozófus egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy az erkölcsi ítéletalkotás lényegileg intuitív, a racionális morális érvelés pedig mindig csak utólagos igazolás: a racionális morális magyarázat igazodik az ösztönös erkölcsi ítélethez és nem fordítva.

McAuliffe kutatások tucatját idézi, amelyek arra engednek következtetni, hogy erkölcsi intuícióinkat jelentősen befolyásolja az undor. Az olyan cselekedeteket, amelyek viszolygást váltanak ki belőlünk, racionális érvek hiányában is hajlamosak vagyunk erkölcstelennek tekinteni. Piszkos, kellemetlen szagú környezetben súlyosabbnak tekintjük a kisebb erkölcsi kihágásokat. A visszataszító körülmények és a fertőzésveszély hatására hajlamosabbak vagyunk szigorúbban érvényesíteni a hagyományos társadalmi normákat, sőt, határozottan konzervatívabbá válunk. Mindennek fényében csöppet sem meglepő, hogy az undorra hajlamos és a fertőzésektől jobban tartó egyének konzervatívabbak.

Kutatások igazolják, hogy az undorérzetért és az ösztönös igazságérzetért az agynak ugyanaz a területe felelős. Az empátiára képtelen pszichopaták gyakran érzéketlenek a kellemetlen szagokra és kevésbé viszolyognak a testnedvektől és az ürüléktől. Az undor és az erkölcs összefüggésének evolúciós okai vannak – véli McAuliffe. Az emberi faj fejlődése és fennmaradása együttműködést kívánt. Az együttműködés azonban fokozta a fertőzések kockázatát. A társas lét hatására összekapcsolódott a fertőzést okozó dolgokkal kapcsolatos ösztönös irtózás és a közösségi normakövetés eszméje. Az alapvető higiénés normák megszegése veszélyeztette a közösséget, vagyis morális bűnnek számított, és büntetést illetve kiközösítést vont maga után. Nem véletlen, hogy az életmódot szigorúan szabályozó, a tisztaságot szakrális jelentőséggel felruházó ábrahámi vallások a földművelés megjelenésével terjedtek el, hiszen a nagyobb népsűrűség, a letelepedett életforma, az állattartás és az élelmiszer tárolása fokozta a fertőzések veszélyét és vonzotta a betegséget terjesztő rágcsálókat. A mindent látó Istenbe vetett hit és a túlvilági szankciók erősítették a normakövetést.

Bár kutatások szerint agyunk folyamatosan változik, McAuliffe szerint a morális ösztönök ellenállnak a civilizációs változásoknak. A Metazinban is olvasható volt például, hogy jóllehet az azonos neműek együttélése mára elfogadottá vált a nyugati társadalmakban, a melegek csókolózása továbbra is ösztönös viszolygást vált ki. McAuliffe az ezzel kapcsolatos identitásvitákat azzal magyarázza, hogy a konzervatívok inkább az ösztönös beidegződésekre hivatkoznak, nem az ésszerűségre. De persze az erkölcs jelentős részben a hagyományra épül, és nem írható át a kor vélt vagy valós követelményeit követve úgy, mint egy-egy jogszabály. Az, hogy a konzervatív álláspontot ösztönösnek minősítik, a liberálist pedig ésszerűnek, nem feltétlenül tudományos igazság, hanem az erkölcsi értékek és a kollektív identitás körül zajló kultúrharc megnyilvánulása.