„Ha megpróbáljuk megmagyarázni, miért is elítélendőbbek a vegyi fegyverek a hagyományos fegyvereknél, kiderül, hogy nem is olyan könnyű meggyőző érveket találni” – írja Paul Waldman, a Washington Post szerzője a szíriai Han Sejkunban történt gáztámadás kapcsán.

Becslések szerint a szíriai háború hat éve során 470 ezer civil vesztette életét. A nyugati hatalmak eddig azonban nem avatkoztak be közvetlenül. Amikor viszont április negyedikén 89 ember halálát okozta egy gáztámadás, Trump elnök manőverező robotrepülőgépekkel rombolta le a kormányerők egyik légitámaszpontját, arra hivatkozva, hogy Aszad a gáztámadással átlépett egy határt.

Waldman kétkedés nélkül osztja az amerikai hivatalos álláspontot, miszerint a szarin-támadás az Aszad-rezsim műve volt. Azt azonban nem érti, hogy miért váltott ki a korábbiaknál semmivel sem brutálisabb támadás jóval nagyobb visszhangot, mint az ennél több civil áldozatot szedő tömeges légitámadások.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint a gáztámadások áldozatairól, köztük a sok gyerekről készített képek váltottak ki különösen nagy hatást. A gáztámadásban meggyilkolt, ép testű áldozatok ugyanis – ellentétben a bombák és golyók által elpusztítottak megcsonkított maradványaival – bemutathatók a médiában. Waldman elismeri, hogy a képek sokkolóak, ám ettől még a gáztámadás aligha lesz barbárabb és kegyetlenebb a konvencionális fegyvereknél.

A vegyi fegyverekkel kapcsolatos morális tabu a mérgezés ősi tilalmára vezethető vissza. Ez később a harcosok ethoszában nyilvánult meg – véli Waldman. A lovagi etikett értelmében ölni csak szemtől szemben szabad. Ennek a szabálynak a bombázás sem felel meg, de a láthatatlan fegyver, a mérges gáz kétségkívül még a bombázásnál is alattomosabb. Waldman szerint a vegyi fegyver bevetője elrettenteni akar: azt üzeni, hogy semmilyen morális korlátot nem ismer, és jaj annak, aki szembeszáll vele.

Charles P. Blair, a Johns Hopkins Egyetem tömegpusztítófegyver-szakértője és Brooke V. Higgins vegyifegyver-szakértő úgy látja, hogy sem az áldozatok látványa, sem az ősi szabályrendszer nem elégséges magyarázat a vegyi fegyverek tabusítására – írják a Bulletin of the Atomic Scientists online magazinban.

Blair és Higgins felidézik, hogy a vegyi fegyverek szabályozása viszonylag új keletű. Korlátozásuk csak a 20. század elején vetődött fel, de az Egyesült Államok például csak 1975-ben, ötven év után ratifikálta a vegyi és biológiai hadviselést tiltó Genfi Egyezményt, de még 1993-ban, a vegyi fegyverek tilalmát előíró és megsemmisítésüket elrendelő egyezmény elfogadásakor is 28 ezer tonna ideggázt birtokolt.

Mára nagyhatalmi konszenzus alakult ki a tömegpusztító fegyverek tilalmával kapcsolatban. A vegyi fegyverek bevetése ezt a konszenzust sérti meg. Amennyiben a nemzetközi közösség elnézné a vegyi fegyverek használatát, azzal azt üzenné, hogy más típusú tömegpusztító fegyverek, akár nukleáris arzenál is bevethető – írja Blair és Higgins. Mintegy mellékesen hozzáteszik, hogy az Egyesült Államoknak különösen fontos a vegyi fegyverek tilalma, hiszen a nem konvencionális harcmodor elterjedése gyengítené a hagyományos fegyvernemekben erős Amerika katonai hegemóniáját.