„Bár a parlamenti választás több kérdést vet fel, mint ahányra választ ad, néhány következtetést azért máris levonhatunk” – olvassuk Andrew Curry brit publicista gyorselemzését.

Curry szerint a választás legfontosabb tanulsága, hogy a neoliberális politika megbukott. Mint arról a Metazin beszámolt, a két nagy párt igyekezett mindinkább középre húzni. A toryk, szakítva a Thatcher-forradalom piacpárti ideológiájával, meghirdették az erős állam politikáját. A Konzervatív Párt felismerte, hogy az átlagember biztonságérzetét kell megerősíteni, amihez le kell számolni a korábban széles körben elfogadott neoliberális dogmákkal. Ezért az állam gazdasági és szociális szerepvállalásának növelését, a nemzeti identitás védelmét és a nemzeti piacok előnyben részesítését tűzték zászlajukra. A Munkáspárt pedig, visszahódítandó kispolgári bázisának támogatását, átvette a jobboldal jelszavait (haza, család, nemzet), sőt a bevándorlásellenes retorikát is. Gazdaságpolitikai tekintetben ugyanakkor egyre inkább visszatér a Tony Blair előtti szociáldemokrácia eszményéhez, sőt, Corbyn elnöksége alatt még ennél is messzebbre megy. A választási kampányban mindkét párt határozottan piacellenes húrokat pengetett, és a toryk ebben igyekeztek rálicitálni a baloldalra. Kivételnek Theresa May nyugdíjtakarékossági tervei számítanak, amelyek viszont jelentősen hozzájárulhattak a Konzervatív Párt meglepően rossz szerepléséhez.

Miközben a két nagy párt szociális és gazdasági programja közeledett egymáshoz, a választás mégis minden korábbinál polarizáltabb társadalom képét mutatja. A legtöbben ezt azzal magyarázzák, hogy egyre inkább a szimbolikus politika, a kultúrharc határozza meg a választók preferenciáit, és nem a társadalmi osztályhelyzet. Hasonló magyarázatok már a Brexit kapcsán is felvetődtek. Curry elismeri, hogy az identitáspolitikai kérdések fontosak, de úgy véli, hogy a megosztottságot nem lehet pusztán kultúrpolitikai különbségekkel magyarázni. A két párt szavazótábora egyre inkább elkülönül kor és lakóhely alapján. Mint egy korábban publikált tanulmányában bővebben is kifejti, az átalakuló posztindusztriális gazdaság nyertesei, a technológiai szektorban és a szolgáltatásban dolgozó városi szavazók a progresszív jelszavakat zászlajára tűző Munkáspártot támogatják. A leszakadó, a munkaerőpiacról kiszoruló rétegek a konzervatívokat: azt remélik, hogy a jobboldal visszafordíthatja a mezőgazdaság és az ipar hanyatlását.

A választás harmadik nagy tanulsága, hogy a korábban, például a Brexit népszavazás esetében meglehetősen passzív fiatalok sokkal inkább mobilizálhatók, mint a közvélemény-kutatók gondolták volna. A fiatal szavazók magas részvétele következtében nem váltak valóra azon elemzői várakozások, hogy a Konzervatív Párt elsöprő győzelmet arat. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a Brexit ellenzőit egyre keményebb hangon bíráló ám kisebbségi kormány alakítására kényszerülő Theresa May a választás után aligha állíthatja, hogy a népakarat egyöntetűen mögötte áll.