„Maurrast teljesen értelmetlen törölni a nemzeti megemlékezések jegyzékéről” – írja Gilles Heuré író és publicista a Teleramában.

Maurras az antiszemita királypárti katolikus irányzat legnagyobb és legbefolyásosabb alakja volt a 19. század utolsó évtizedétől a második világháború végéig. A náci megszállókkal való kollaborálás miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték és a börtönben halt meg 1952-ben, 84 évesen.

Az eset nem rendkívüli, a Metazin olvasói is megismerkedhettek hét évvel ezelőtt Louis-Ferdinand Céline esetével. A múlt század egyik legnagyobbnak tartott francia írója vérmes antiszemita volt, és emiatt őt is kitörölték a hivatalos naptárból. Az évfordulós jegyzéket és a hozzá tartozó részletes magyarázatokat külön „Főbizottság” készíti, elfogadásáról pedig a kulturális miniszter dönt. A bizottság két történész tagja a Le Monde hasábjain tiltakozott az ellen, hogy a miniszter felülbírálta saját döntését. Jean-Noël Jeanneney és Pascal Ory azzal védi a bizottság álláspontját, hogy a megemlékezés nem ünneplést jelent. Senki sem akarja kitörölni az évfordulós naptárból az első világháború kezdetét, a Szent Bertalan-éjszakát vagy IV. Henrik király meggyilkolását, pedig ezeket az eseményeket sem ünnepli senki.

A Marianne honlap arról számol be, hogy a minisztérium tiltakozások egész hullámával találta magát szembe Maurras ügyében. Volt és aktív politikusok – köztük Manuel Valls volt szocialista miniszterelnök is – felháborodásuknak adtak hangot, és hivatalos nyilatkozatokat idéztek, amelyek szerint az évfordulós naptár állami ajánlás arra nézve, hogy mely események, történelmi szereplők és alkotók érdemesek a nemzet tiszteletére.

Az egyik legrészletesebben indokolt kifogás a baloldali Nouvel Observateur könyvrovatában jelent meg Grégoire Leménager tollából. Nem hallgatja el Maurras irodalomtörténeti jelentőségét, de több idézettel illusztrálja azt a véleményét, hogy Maurrast a mai köztársaság nem ölelheti keblére. Márpedig szerinte a naptár azt fejezi ki, mely szereplőket tartja az állam vállalhatónak. Magától Françoise Nyssen miniszter-asszonytól idéz ilyen értelmű nyilatkozatot, és éppen az évfordulós naptár előszavából. Nyssen asszony azzal ajánlja a könyvet az olvasónak, hogy „nagy örömüket lelik majd a naptárban” és „szép pillanatokat fognak átélni” olvastán.

Sébastian Ledoux történész a Le Monde-ban fejti ki, hogy Maurrast persze nem kell elfelejteni, de alakját „bajosan lehet” az állami megemlékezések sorába illeszteni.

A konzervatív Le Figaróban Mohammed Aïssaoui és Claire Bommelaer sajnálja a történteket, minthogy a naptárban a Maurrasról szóló három oldalt jegyző Olivier Dard történész alaposan megvilágította, milyen „vitatott alakja” Maurras a francia történelemnek.

A Le Figaro arról is beszámol, hogy még vége sincs a botránynak, máris újabb szereplő miatt várhat bezúzatás a hivatalos naptárra: ötven évvel ezelőtt halt meg Jacques Chardonne a neves náci kollaboráns író, és az ő története is szerepel benne.

Azt az egyet senki sem vetette fel a vitában, hogy bizonyosan szükség van-e a hivatalos naptárra és a kidolgozásával megbízott Főbizottságra.