„A nyugati országok azt képzelik, hogy tudják, mitől működnének jobban az ingatag államok. De tévednek” – ismerteti Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája a Commission on State Fragility, Growth and Development friss tanulmányát. A London School of Economics és az Oxford Egyetem által tavaly létrehozott agytröszt célja olyan közpolitikai elvek kidolgozása, amelyek elősegítik a fejlődő országok gazdasági növekedését. A neves közgazdász- és közpolitika-professzorokból álló bizottság elnöke David Cameron volt brit miniszterelnök. „Amiben van némi irónia, tekintettel arra, hogy David Cameron az Egyesült Királyságot destabilizáló, és a gazdasági növekedést megkérdőjelező Brexit-hazárdjáték szülőatyja” – jegyezi meg mellékesen Bershidsky, de aztán gyorsan hozzáteszi, hogy „mindazonáltal a bizottság első ajánlásai józanságra vallanak”.
A bizottság jelentésében a nyugati típusú demokrácia erőltetett bevezetésének hátulütőire figyelmeztet. A legfontosabb ajánlás szerint a demokratikus intézményrendszer kiépítésének elengedhetetlen feltétele a gazdasági kiszámíthatóság, a jólét és a biztonság. Ha az ingatag államokban a nyugati típusú demokrácia alapvető szabályait túl gyorsan vezetik be, akkor csak még nagyobb káosz alakul ki. A hatalmi vákuumban tartott demokratikus választásokon radikális erők győznek. De ennél is nagyobb baj, hogy a választásokat gyakran eleve nem ismeri el legitimnek a helyi népesség. Amire jó oka is van, hiszen a megfelelő intézményrendszer nélkül az ingatag államokban az átmenet idején gyakoriak a választási csalások.
A nyugati típusú demokratikus elvek helyett a helyi hatalmi szereplők közötti egyensúly megteremtésével kell erősíteni a stabilitást és a bizalmat – javallja a bizottság. Hozzáteszi, hogy a nemzeti összetartozás érzésének megerősítése is fontos része a stabilitás megteremtésének. Mindezek nélkül ugyanis nem lehetséges az állam megerősítése, ami pedig elengedhetetlen feltétele a jólétnek. „A társadalmi kohézió, a törvények uralma és a tulajdonhoz való jog megelőzi a demokratikus politikát.”
A meglehetősen közhelyes megállapítások kapcsán Bershidsky eljátszik a gondolattal, hogy vajon nem a fenti elveket kellene-e alkalmazni a feltörekvő európai államok esetében is. Felveti, hogy a gyakran kritizált posztszocialista kelet-európai államok problémái is a túlzottan gyors demokratizálódás következményei. Lengyelországot és Magyarországot említve kifejti, hogy a gyakran antidemokratikusnak bélyegzett nacionalista kormányok népszerűségét az állam megerősítése és a jóléti intézkedések okozták. De hiszen a David Cameron vezette bizottság hasonló intézkedéseket ajánl a szegény országoknak: az állam megerősítésével a biztonság és a jólét növelését. Bershidsky utal rá, hogy talán Ukrajna felzárkóztatása is sikeresebb lenne, ha a nyugati demokratikus intézmények helyett a magántulajdonhoz való jogot és a független bíróságokat garantálnák. Elvégre – fűzi tovább a gondolatot Bershidsky – ezek azok az intézmények, amelyek Amerikát megóvják a széthullástól. Bár Donald Trump elnökségét rendkívül sokan illegitimnek tartják, az Egyesült Államok mégis stabil. Breshidsky szerint azért, mert a polgárok továbbra is bíznak a független igazságszolgáltatásban, tulajdonukat biztonságban érzik és mert az országban továbbra is rend van. „A felvilágosult, jól működő, népszerű és befogadó kormányzat kívánatos – ám korántsem elengedhetetlen – feltétele az állam stabilitásának.”