„Kérem, ne tévesszék össze e cikk mondanivalóját a nemi diszkrimináció védelmével!” – jelzi Toby Young a Quillette magazinban, hogy milyen kényes témához nyúlt.

Ahhoz tudniillik, hogy a nők és a férfiak agyberendezése különbözik, és ez összefüggésben áll a kognitív készségekkel. Ami a cikkben új, az paradox módon eddig is ismert volt, csak most minden korábbinál nagyobb mintán bizonyították be. A Cerebral Cortex folyóirat május közepén jelentette meg az Edinburgh-i Egyetem kutatóinak tanulmányát, amely megállapítja, hogy a nők agya átlagban kisebb, mint a férfiaké, akkor is, ha az átlagosan kisebb testsúlyukhoz viszonyítjuk. Viszont a kutatók azt is megállapították, hogy a nők agykérge vastagabb. Rengeteg korábbi vizsgálat tanúsága szerint egyértelműen pozitív összefüggés van az agytérfogat és az intelligencia-hányados között.

Az edinburgh-i kutatók a verbális és a numerikus teljesítmények közötti, egyébként csekély különbséget teljes egészében az agyérfogattal hozzák összefüggésbe, a feladatmegoldás gyorsaságában meglévő különbséget pedig részben. Több tanulmány adataiból is következik azonban, (lásd pl. itt, vagy itt) hogy az agykéreg vastagsága és az értelmi képességek között szintén pozitív összefüggés van. Volt olyan kísérlet, amely nem talált ilyen összefüggést, és olyan is, amely 10 éveseknél éppen negatív korrelációt mutatott ki, 42 éveseknél viszont pozitívat.

Igen ám, de az elmúlt évtizedek IQ teszt-eredményeinek statisztikái nem mutatnak eltérést a nők és a férfiak átlagos teljesítménye között. Tíz évvel ezelőtt maguk az edinburgh-i szerzők is elenyésző különbséget mutattak ki a nők és a férfiak IQ-eredményei között, viszont felhívták a figyelmet arra, hogy a leggyengébben és a legjobban teljesítő öt százalék között szignifikáns többségben vannak a férfiak. Vagyis a nők körében egyenletesebb a kognitív képességek eloszlása. Hasonló eredményre jutottak más vizsgálatok is, és Larry Summers, a Harvard rektora ezen az alapon jelentette ki, hogy ezért van több férfi a matematikát és természettudományokat oktatók között. Summers az egész liberális elit megbotránkozását váltotta ki, és Toby Young szerint egy kínai kirakatper bűnbánó vádlottjaira emlékeztető sorozatos bocsánatkérésre kényszerült, 2007-ben aztán ennek ellenére kénytelen volt lemondani, és Young úgy gondolja, hogy Obama elnök a szexista-vád miatt nem nevezhette ki pénzügyminiszterré (Clinton elnök alatt egyszer már betöltötte ez a tisztséget).

Summers nem azt mondta, hogy a nők kevésbé okosak, csak és kizárólag a férfi kognitív képességek egyenetlen eloszlására hivatkozott. Young szerint ennél kevesebbel is maga alatt vágta volna a fát: elég lett volna annyit mondania, hogy genetikai különbségek határoznak meg pszichikai eltéréseket. Pedig például a nők körében gyakoribb az Alzheimer-kór, viszont a férfiak körében az autizmus és a diszlexia gyakoribb; és nehéz lenne ezt mással magyarázni, mint genetikai eltérésekkel.

Ugyanakkor viszont Young nem gondolja, hogy egyedül a Summers által említett tényező miatt lennének túlsúlyban a férfiak a matematikai és természettudományi tanszékeken. A Metazinban is már többször ismertetett kutatási eredményekre hivatkozik, amelyek szerint a nőket a szerves anyag, az ember jobban vonzza, mint a férfiakat, s mivel a matematikában erős nőknek jobbak a kommunikatív képességeik, meg is engedhetik maguknak, hogy olyan pályát válasszanak, amely több örömöt szerez nekik. Kényes kérdés, de csak azért, mert egyesek az egyre nagyobb tömegben helyezik igazolt tények fölébe azt az elvüket, miszerint a nő nem biológiai, hanem társadalmi termék – mutat rá Young.