„Az élettartam meghosszabbodásának és a születésszám csökkenésének együttes hatására hosszú távon új típusú társadalom jöhet létre, amelyben az idősek lesznek többségben” – olvassuk Giovanni Belardelli politológia professzor cikkét a Corriere della Serában.

Belardelli a Carlo Cattaneo kutatóintézet hamarosan megjelenő, de már beharangozott tanulmányára hívja fel a figyelmet, amely szerint Olaszországban ma már többen vannak a 60 éven felüliek, mint a 30 éven aluliak. Fél évszázada az előbbiek a lakosságnak alig tizennégy százalékát tették ki, az utóbbiak pedig csaknem felét. Az alacsony születésszámmal, valamint a népesség lélekszámának szüntelen csökkenésével sokat foglalkozik a szakirodalom, Belardelli legnagyobb meglepetésére azonban a Cattaneo Intézet jelentése nem keltett feltűnést.

Belardelli is elismeri, hogy a korösszetétel változása az egyik oldalról pozitív folyamatok következménye: ki ne örülne annak, hogy nő az átlagos élettartam? A 75 éven felüliek száma örvendetes módon ötszörösére nőtt az elmúlt fél évszázad alatt.  A változások gazdasági következményeiről egymás után jelennek meg a cikkek. Évtizedek óta olvasni például a szaksajtóban, hogy nehezen lesz fenntartható a mai társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer, ha egyszer egyre kevesebb járulékfizetőnek egyre több beteg és nyugdíjas ellátásáról kell gondoskodnia. Hát még ha hozzávesszük, hogy milyen magas a fiatalok között a munkanélküliek aránya. Arról is cikkeznek a szakértők, nem kellene-e radikálisan átalakítani az oktatási rendszert, ha azt akarjuk, hogy a jövendő járulékfizetők elég versenyképesek legyenek ahhoz, hogy ki tudják termelni a nyilván egyre növekvő összegű társadalombiztosítási járulékokat.

Annál kevesebb szó esik viszont arról, hogy milyen társadalom jön majd létre akkor, ha a lakosság többségét az idősek alkotják. Márpedig ez hamarosan bekövetkezik Európában, és ezzel egészen új fejezet nyílik az emberiség történelmében. Vajon ebben az új társadalomban nem változnak-e meg a ma ismert uralkodó értékek? Vajon nem változik-e meg a demokrácia természete is? Mindenesetre ebből a szempontból is új helyzet jön létre, ha a választópolgárok jelentős többsége az inaktív népességhez tartozik. Hajlandó lesz-e az idős többség elegendő erőforrást fordítani a fiatalok szükségleteinek fedezésére, vagy inkább a maga érdekeit tartja majd szem előtt? És ez nem puszta futurológia, hiszen már ma is találkozni az előjelekkel. A milánói Bocconi Egyetem tanulmánya azt kifogásolta a tavalyi költségvetésben, hogy túl sok forrást fordít a nyugdíjasokra, éspedig a fiatalabb nemzedék rovására. Persze nem véletlenül. A fiatalok a választók kisebbségét alkotják, nem szólva arról, hogy körükben alacsonyabb a választáson résztvevők aránya. Azóta új kormány van hivatalban, de politikája e tekintetben nem különbözik az előzőétől.  A jövő évi költségvetési törvény lehetővé teszi a korkedvezményes nyugdíjazást, holott a nyugdíjkassza helyzete egyre csak nehezedik. Ezenkívül, ha korlátozott formában is, bevezetik az állampolgári alapjövedelmet, ami máris egyfajta értékváltás jele, mert azt üzeni, hogy az állampolgárnak akkor sem kell feltétlenül gondoskodnia magáról, ha éppen ereje teljében van. A nyugdíjasok állama még nem valóság, de már nem is utópia.