„A tabuk ereje csökkent, a társkereső applikációk széles körben elérhetők, az amerikaiak mégis kevesebbet szexelnek” – olvassuk az Atlantic magazinban. Conor Friedersdorf, a liberális konzervatív lap kolumnistája annak próbált utánajárni, mi áll a fiatalok szexuális aktivitásának visszaesése mögött.

A házasság előtti szexuális élet széles körben elfogadott, a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség mindenki számára elérhető módon elkerülhető, az internet és a tinimagazinok tele vannak mindenféle szexuális tanáccsal. Ám minden hiába, a fiatalok életvitelén ez nem látszik. Kutatások szerint az amerikaiak később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint korábban. A tendencia már két nemzedék óta tart. És nem csak az Egyesült Államokban. Brit, holland, svéd kutatások is hasonló eredményre jutottak, Japánban pedig már járványszerű a nemi élet visszaszorulása.

Friedersdorf számos szakértő megkérdezése, a szakirodalom és egy kisebb saját kutatás alapján arra a következtetésre jut, hogy a szexualitás változása az általánosabb társadalmi és kulturális átalakulás tünete. A fejlett társadalmak fiataljai egyre később repülnek ki otthonról. Nő a szinglik aránya, ami szintén nem kedvez a rendszeres szexnek. Mindez azonban csak részben magyarázza a szex gyakoriságának csökkenését. Már csak azért is, mert az önálló élet elkezdésének halogatása részben maga is az állandó partner hiányának folyománya.

A szexualitás csökkenésében minden bizonnyal szerepet játszik a maszturbációval kapcsolatos évszázados babonák leomlása és az olcsó segédeszközök elterjedése. Kutatások igazolják, hogy az amerikaiak egyre több önkielégítést végeznek, ami esetenként a libidó csökkenésével jár. Ráadásul a pornófilmeken felnövő fiatalok torz képet alakítanak ki a szexről, ami miatt partnereik nem vagy kevésbé élvezik velük az intim együttlétet.

A folyamatot erősíti a túlzott szülői gondoskodás, amelynek következtében a fiatalok önállótlanok lesznek. A tanulással kapcsolatos magas elvárások sem kedveznek a libidónak: aki állandóan tanul, magántanárhoz és edzésre jár, annak nem is jut ideje ismerkedni.

Az online társkeresők sem kedveznek a szexnek – folytatja Friedersdorf. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a társkereső applikációk használata rengeteg időt vesz el, ám csak kevés esetben vezet hús-vér találkozáshoz, annál tovább pedig még ritkábban. Arra viszont jó, hogy a fiatalokat leszoktassa az udvarlásról. Nem meglepő, hogy egyre több fiatalnak fogalma sincsen, hogyan kell randira hívni valakit.

A szexbotrányok és a #MeToo mozgalom sem kedveznek az ismerkedni vágyó fiataloknak – teszi hozzá Friedersdorf. Mint az Economist tavalyi felméréséből kiderül, az amerikai fiatalok ötöde szerint már az is zaklatásnak tekinthető, ha egy nőt meghívnak egy italra. Nem csoda hát, ha a férfiak inkább teljesen elkerülik a női munkatársakat, ezzel előzve meg a zaklatás vádját.

Friedersdorf kitér rá, hogy a szégyenlősség és az önbizalom hiánya is hozzájárul a szex visszaszorulásához. A reklámokban sugárzott férfi- és nőkép miatt sok fiatal szorong, amiért nem tökéletes az alakja. Ezért nem is nagyon mer kezdeményezni, és értelemszerűen kevesebb az esélye rá, hogy partnert találjon. Ez pedig ördögi kör, hiszen minél tovább marad facér, annál tovább gyengül az önbizalma.

A hosszú esszé végén Friedersdorf óvatosan utal rá, hogy a fiatalok ritkább szexuális életének akár a nyugati világ demográfiai problémáihoz is köze lehet.