„Lehet úgy szeretni Európát, hogy ellenezzük az EU-t” – olvassuk a konzervatív Standpoint magazinban Daniel Johnson recenzióját Simon Jenkins publicista Európa rövid története: Periklésztől Putyinig című novemberben megjelent monográfiájáról.
A veterán Jenkins jelenleg a liberális Guardianben publikál, de korábban a konzervatív Times szerkesztője volt. Óvatos EU-pártiság jellemzi. A Brexit-szavazáson a maradás híve volt, de elsősorban azért ellenezte a kilépést, mert attól tartott, hogy az Egyesült Királyság nélküli EU-ban Németország túlzottan nagy hatalomhoz jutna. Könyvében eltúlzottnak nevezi a Brexittel kapcsolatos gazdasági és politikai félelmeket. Rámutat, hogy a britek mindig igyekeztek távolságot tartani a kontinentális Európától, és hagyományosan elleneztek minden központosítást, így az EU további centralizációját is.
Tetszik-e vagy sem, Európa népei nem akarnak közös Európai Egyesült Államokat – írja Jenkins. Elsősorban hazájukkal azonosulnak, nem pedig Európával, és végképp nem az EU-val. Jenkins hevesen ellenzi a Macron francia elnök által képviselt centralizációt. Egyenesen azzal vádolja a francia elnököt, hogy retorikájában csöppet sem különb a bevándorlókat féreghez hasonlító szélsőségeseknél, hiszen Macron a nacionalistákat, vagyis a nemzeti szolidaritást az egyéb kötelezettségek elébe helyezőket a leprásokkal hozta egy nevezőre.
Az EU eredeti célja az európai biztonság megteremtése volt – állapítja meg Jenkins. Ezt a tagországok viszonylag laza együttműködésével is el lehetett érni. A hidegháború lezárultával pedig végképp indokolatlanná vált a további központosítás. Az EU vezetése azonban az egyre szorosabb integráció mellett tette le a garast. Ez pedig súlyos demokratikus deficitet okoz, ráadásul az EU egyre inkább a korábbi európai birodalmakhoz kezd hasonlítani – véli Jenkins. Minél nagyobb a brüsszeli központ hatalma, annál kevésbé érvényesül a demokratikus önrendelkezés elve, ráadásul a központosítással a fölösleges bürokrácia is csak egyre nő.
Jenkins attól tart, hogy minél inkább erőltetik a sem gazdasági, sem politikai, sem geostratégiai szempontból nem szükségszerű integrációt, annál erősebb lesz az EU-ellenes tábor hangja és elszántsága. Az EU-t így csak a gyarmatosítás mintájára, az emberek akaratának ellenében lehetne föderális állammá alakítani.
Johnson osztja Jenkis véleményét, miszerint az így létrehozott Európai Egyesült Államok jó esetben is csak felvilágosult diktatúra lenne. Abban is egyetért, hogy Macron elnök egyre inkább Napóleonként viselkedik. De recenziója nem hagy kétséget felőle, hogy a túlzott integrációs politika sokkal könnyebben vezethet az EU szétveréséhez, mint Macron napóleoni ambícióinak beteljesüléséhez.