„Az ilyen videókat különösen akkor nehéz ártalmatlanná tenni, amikor olyasvalakit kezdenek ki, akivel szemben már eleve bizalmatlan a közönség” – olvassuk a Foreign Affairsben két jogászprofesszortól, a texasi Robert Chesneytől és a marylandi Danielle Citrontól.

Azért egy videó mégiscsak meggyőzőbb, mint a puszta híresztelések. Pedig az utóbbiak is akadálytalanul terjednek, hála az internetnek, mint a Metazin arról sokszor beszámolt már. A rosszindulatú rágalmakra, akárcsak a teljesen alaptalan összeesküvés-elméletekre mindig is volt kereslet, de régebben azért a totalitárius diktatúrák esetét kivéve a komoly sajtó nem terjesztette őket. A nagy tömegeket elérő tájékoztató eszközök munkatársai feladatuknak tekintették, hogy ellenőrizzék a hozzájuk eljutó értesülések valódiságát. Nem mindig sikerült, de ez volt a szabály.

Ma viszont a Facebookon és más társasági oldalakon futótűzként terjed minden, ami érdekes, felháborító, különleges. A szerzők szerint azonban valami egészen új kezdődik majd, amikor lényegében bárki hozzáférhet azokhoz a digitális technológiákhoz, amelyek két fényképből bárkiről hamis filmösszeállítást képesek előállítani. Ilyen technológia már most is létezik, a termékét pedig deepfake-nek, mélyhamisítványnak hívják. Hamarosan bárki számára hozzáférhető lesz a mélyhamisítványokat lehetővé tevő szoftver, és az emberek már játékból is mindenféle kitalált történeteket fognak gyártani valódi szereplőkkel.

Lesz majd, aki zsarolási céllal készít pornófelvételt valakiről egy ártalmatlan fénykép alapján. Más olyan kijelentéseket adhat valaki szájába, amelyekből az illetőnek baja származhat. Megint más politikai célból alkalmazhatja ezt a technikát. Eddig is sok mindenkiről híreszteltek mindenféle rosszat, eddig sem volt különlegesség a hamis hírekre alapozott propaganda, de a két szerző szerint, ami eddig volt, az kőkorszaknak fog számítani az új digitális technikához képest. Terrorista csoportok majd ilyen videókkal fognak új tagokat toborozni, például hamisítanak egy amerikai katonát, aki arról beszél, hogy egy mecset felrobbantására készül. Az állam ellenhamisítványokat fog készíteni a terrorcsoportok vezetőiről, amint olyasmivel foglalatoskodnak, amit hivatalosan elítélnek.

Igen ám, de ha az emberek rájönnek, hogy terjednek a hamisítványok, akkor az igazi felvételekre is gyanakodni fognak, s azok, akiknek csakugyan van valami a fülük mögött, meggyőzően hazudhatják majd, hogy a film, amely bűnüket tanúsítja, hamisítvány.

Egyelőre nincs biztos ellenszer. Mindenesetre fél évvel ezelőtt az Albany Egyetem informatikus kutatói kidolgoztak egy programot, amely a hamisítvány-emberek pislogásából megállapítja, hogy a felvétel nem valódi. Erre a hamisítók nyilván találnak majd megoldást, és mindig a leleplezők előtt fognak járni. Márpedig rövid idő is elég ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Utána aztán már édeskeveset segít a leleplezés. Egy másik elképzelés szerint digitális eredetigazolással kellene minden valódi felvételt ellátni, és a számítógépeket és az okostelefonokat olyan programmal el kellene felszerelni, amely csak ezeket a hitelesített felvételeket engedi letölteni. A szerzők szerint ebbe a gyártók nem mennének bele. A társasági oldalak sem fogadnák el, hogy ne lehessen feltölteni rájuk hitelesítetlen videókat. Hacsak törvény nem kötelezi őket. Mindenesetre ehhez minden felvevőeszközt hitelesítő elektronikus vízjellel is fel kell majd szerelni. Nem lesz olcsó mulatság. További lehetőség, hogy aki tart az ilyesmitől, egész életét rögzítse videóra, egy cég majd tárolja neki, és ezekből a tárolókból a társasági oldalak üzemeltetői hozzáférhetnek a valódi felvételhez, amely vagy igazolja, vagy cáfolja az oldalaikra felkéredzkedő videókat. Ezzel két probléma is van. Először is ily módon idegenek nagyon személyes adatokhoz férhetnek hozzá, s nemcsak a célszemély adataihoz, hanem mindenki máséihoz is, aki a képeken látszik. Másodszor, ha a társasági oldalakat kötelezik rá, hogy szűrjék a videókat, akkor óhatatlanul az történik majd, aminek manapság Németországban lehetünk tanúi: törvény kötelezi őket a rasszista tartalmak eltávolítására, és ők óvatosságból vagy ideológiai előítéletek hatása alatt inkább túllőnek a célon. Ezzel korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, s nem biztos, hogy nem vesztünk többet a réven, mint amennyit nyerünk a vámon. Végül az ilyen őrszolgálat költséges mulatság, s emiatt új szereplők képtelenek lesznek a piacra lépni és felvenni a versenyt a tőkeerős nagy szolgáltatókkal.