„Azonosítani és korlátozni kell a chatbotokat mielőtt még teljesen tönkreteszik a politikai közbeszédet” –  írja a New York Timesban Jamie Susskind jogász, akinek Jövőpolitika, avagy hogyan élhetünk együtt a technika által átformált világban című könyve októberben jelent meg.

A Brexit-népszavazás és Donald Trump elnökké választása óta sokan tartanak tőle, hogy a demokráciát aláássák az internetes nyilvánosság, mindenekelőtt a közösségi média hatására kialakuló szektás véleménygettók, valamint az egyre burjánzó álhírek. Susskind arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése az eddigieknél is nagyobb kihívás lesz a demokratikus nyilvánosság számára. Az internet, a közöségi oldalak és a célzott hirdetéseket lehetővé tevő alkalmazások jelentősen megkönnyítették a politikai propagandisták feladatát. Mi lesz, ha a mesterséges intelligencia olyan szintre fejlődik, hogy lehetetlen lesz megkülönböztetni a társalgó alkalmazások, a chatbotok által generált tartalmakat a hús-vér emberek hozzászólásaitól?

Susskind elismeri, hogy a mai chatbotok egyelőre meglehetősen egyszerűek, és a hétköznapi felhasználó is könnyen leleplezheti őket. Annál ijesztőbb, hogy még így is hatással vannak a közvéleményre. Susskind felidézi, hogy egyes becslések szerint a 2016-os amerikai választások idején a politikai tweetek ötödét, a Brexit-kampányban pedig harmadát chatbotok jegyezték. A tavaly őszi amerikai időközi választások során a dél-amerikai migránskaravánnal kapcsolatos Twitter-bejegyzések 60 százaléka chatbotokhoz köthető. A szaúdi hercegség is nagy arab nyelvű chatbot hadsereget mozgósított annak érdekében, hogy mentse a menthetőt, miután Törökországban likvidálták Dzsamál Hasogdzsi újságírót.

Ha a chatbotok képesek lesznek a valódi párbeszédre, akkor az internetes nagyvállalatok és az algoritmusokat gyártó IT-cégek még nagyobb befolyásra tehetnek szert, figyelmeztet Susskind. A propaganda még nagyobb szerepet játszik majd a politikai siker kivívásában. Susskind ezért sürgeti, hogy a törvényhozás mielőbb adjon határozott választ az új technológiai kihívásra. Odáig nem megy el, mint Dianne Feinstein demokrata szenátor, aki törvényjavaslatot terjesztett be a chatbotok politikai felhasználásának betiltása érdekében. Ám azt szükségesnek látja, hogy a chatbotok által létrehozott tartalmakat és hozzászólásokat mindenki számára azonosíthatóvá tegyék, és elkülönítsék a hús-vér emberek véleményétől. Sőt, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy törvényi úton maximálják a chatbotok által írható bejegyzések számát. Susskind borítékolja, hogy bármilyen szabályozás lép is életbe, a szólásszabadság hívei tiltakozni fognak. Mindazonáltal a demokratikus nyilvánosságot fontosabbnak tartja a chatbotok szólásszabadságánál.

A kérdés már csak az, hogy az intelligens, kifinomult beszélgetésre alkalmas chatbotok miért veszélyesebbek, mint az észérvek nélkül agitáló hús-vér propagandisták, avagy az internetet hajmeresztő ostobaságokkal telerondító, és ideológiai alapon vagdalkozó hétköznapi felhasználók.