„Tim Berners-Lee radikálisan megreformálná az internetet. Nagyobb hatalmat adna a felhasználóknak, és megtörné a techóriások adatmonopóliumát. De vajon kell-e a felhasználóknak az ilyen forradalom?” – teszi fel a kérdést Roberto Simanowksi médiatudós a Neue Zürcher Zeitungban.

Az írás apropója Tim Berners-Lee-nek, az internet alapító atyjának az MIT informatikusaival közösen már több mint egy évtizede fejlesztett Solid nevű projektje. A kezdeményezés célja az internet központosítottságának csökkentése és a nagy technológiai cégek monopolhelyzetének megtörése. Berners-Lee olyan platformot szeretne, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók a feltöltött tartalmak és saját adataik fölött egyaránt szabadon rendelkezzenek. A Solid nem a techóriásoknak kedvező törvényi szigorral  védené a felhasználók személyiségi jogait, hanem az egyének adatszuverenitását erősítve. Berners-Lee az internet születésének harmincadik évfordulóján tartott beszédében egyenesen online Magna Charta elfogadását követelte.

Simanowksi elismeri, hogy az internet hajnalát még a Berners-Lee által képviselt anarcho-libertárius szellemiség határozta meg. Az internet úttörőiként számontartott techguruk az egyéni szabadság erősítését és az állami, illetve nagyvállalati kontroll visszaszorítását remélték a decentralizált kommunikációtól. Csakhogy a technológiai forradalmak rendre felfalják gyermekeiket – figyelmeztet Simanowski. A rádiótól és a televíziótól is a szabadság és a demokrácia erősítését remélték, aztán kiderült, hogy a tömegmédia a sötét politikai manipulációra is új lehetőségeket teremt.

Az internet elterjedése szükségképp együtt jár a központosítással is, vagyis a kvázi-monopóliumok kialakulása természetes folyamat, nem pedig kisiklás eredménye – véli Simanowksi. A felhasználók nem akarnak a digitális vadnyugaton élni. Örülnek, ha olyan összekapcsolt szolgáltatásokat kapnak, amelyek szükségtelenné teszik, hogy egyszerre több platformot működtessenek. Azt sem bánják, ha személyes adataikat kiárusítják, ha cserébe lényegében mindent egy helyen, a Facebook segítségével intézhetnek, ráadásul ingyen. Ez pedig szükségképp központosításhoz és monopóliumokhoz vezet, még az egyéni szabadságot és rugalmasságot hirdető közösségi gazdaság esetében is. És minél bonyolultabb és elterjedtebb egy technológia, annál pontosabb és kiterjedtebb szabályozásra van szükség. Simanowski szerint az elmúlt harminc év tanúsága szerint az internet úttörőinek elképzelése, miszerint az információ szabad akar lenni, és az internet nem tűri a korlátozást, üres maszlag. Az internet nemcsak hogy tűri, de kikényszeríti az egyre nagyobb állami szabályozást. Mint Jevgenyij Morozov internetguru is rámutat, az internet hajnalán azért volt kevesebb a szabályozás és a monopólium, mert a korabeli, még nem kiterjedt infrastruktúra nem jelentett nagy gazdasági lehetőséget. Ám amint duzzadni kezdett, azonnal megjelentek a befektetők és elkezdődött a központosítás.

Az is naiv elképzelés, hogy a központosítás csökkentésével nő az egyéni szabadság. Simanowski rámutat, hogy a legfontosabb online szolgáltatások terén szükségszerű a felhasználók irányítása. Az internetes keresések esetében például valamilyen módon sorba kell állítani a releváns találatokat. A felhasználók többsége azt sem bánja, ha személyre szabott hirdetéseket kap. Ehhez pedig algoritmusok kellenek, és azok sosem lesznek teljesen semlegesek. Az internetben a szabadságra fenekedő veszélyt látó értelmiség aggodalmait a felhasználók egyelőre nem osztják – írja Simanowski.