„Úgy tanultuk, hogy a társadalmi nem konstruált valami. A társadalmi nem tekintetében eszerint a biológiának csak mellékes szerepe van. Vagy mégsem?” – ironizál a Neue Zürcher Zeitung hasábjain Urs Hafner a június közepén tartott nősztrájk kapcsán, amely az elmúlt évek legnagyobb svájci tömegdemonstrációja volt. A résztvevők a mainál nagyobb egyenjogúságot követeltek a nőknek. A szervezők egyenlő bért, a nőkkel szembeni erőszakkal szembeni keményebb fellépést, nagyvonalúbb családtámogatást követeltek, többen pedig az intim betétek árának csökkentését sürgették.

A demonstrálók körében igen népszerűek voltak a női nemi szervet ábrázoló transzparensek, a „Viva la Vulva” és a „Vulva-Power” feliratok. A vaginák ábrázolásával egyszerre tüntettek a női körülmetélés és az egyre népszerűbb szépészeti kisajak-plasztikák ellen. Egyúttal le akarták rombolni azon – szerintük elnyomó és patriarchális – elképzeléseket, amelyek a női nemi szervet kizárólag a szexualitás keretében értelmezik, és ezzel egyben magukat a nőket mindenekelőtt a férfiak szexuális vágyának tárgyává degradálják. Az intim betétek adókulcsát sokalló tüntetők hatalmas, részben pirosra festett tamponnal vonultak.

Hafner elismeri, hogy minden politikai mozgalomnak szüksége van szimbólumokra. Azt is nyugtázza, hogy a vagina és a tampon elég általános jelképek ahhoz, hogy a sokféle célt megfogalmazó csoportok egyikét se idegenítsék el. Ám arról már nincsen meggyőződve, hogy pont a nemi szervek demonstratív felvállalásával lehet a leghatékonyabban küzdeni a nőket szexuális tárgyként kezelő sztereotípiák ellen.

Ennél is súlyosabb ellentmondásnak érzi, hogy a vaginát a feminista célok szimbólumaként használják. Hiszen ezzel a biológiai nemmel azonosítják a társadalmi nemet, ami pedig ellentétes a haladó gender-elméletekkel, amelyek a nemek közötti egyenlőséget a társadalmi szerepekkel magyarázzák, és tagadják, hogy a férfiak és a nők társadalmi megkülönböztetésének legitim biológiai okai lennének. Arról nem is beszélve, teszi hozzá Hafner, hogy a biológiai és a társadalmi nem ilyetén azonosítása diszkriminatív, hiszen kizárja a nők köréből azokat az inter- és transzszexuális nőket, akik nem rendelkeznek vaginával. Mi ez, ha nem a haladó gender-elképzelésekkel homlokegyenest ellentétes és diszkriminatív sztereotípia, amely a nőt a reprodukció és a szexualitás szervével azonosítja? – csattan fel Hafner. Igaz, nincs ebben semmi új. A radikális feministák sohasem pártolták a transzneműség kultuszát, mert ha férfi és nő között nincs alapvető különbség, akkor az ő mozgalmuknak nincs semmi értelme. 

Nem Hafner az egyetlen, akit tépelődésre sarkallnak a vagina-molinók. Nemrég, ugyancsak a Neue Zürcher Zeitungban, Slavoj Žižek is kísérletet tett a női nemi szerv feminista szimbólumként való használatának értelmezésére. A radikális baloldali filozófus lelombozónak tartja, hogy a feministák demisztifikálni akarják a vaginát. Azt akarják elérni, hogy a női testre ne férfiszemmel nézzünk, hiszen azzal máris szexuális tárgyként, a maszkulin erotikus vágyakozás objektumaként határozzuk meg a nőket. Ezért igyekeznek a vagina és a mellek egyéb biológiai funkcióit, mint például a menstruációt és a szoptatást, sőt a női szervek különböző betegségeit előtérbe helyezni. Žižek szerint, ha sikerrel járnak, akkor a férjek és a szeretők úgy tekintenek majd kedvesük intim testrészeire, mint a nőgyógyászok, amit ő – férfiszemmel – rendkívül lehangoló távlatnak tart.