„A Római Birodalom vége nem is volt olyan rossz. Lehet, hogy az amerikaié sem lesz az” – írja James Fallows, az Atlantic magazin publicistája, Carter elnök egykori szövegírója Walter Scheider stanfordi történész Menekülés Rómától: A Birodalom bukása és a felvirágzás útja című monográfiája kapcsán.  

A Római Birodalom bukását a történészek többsége sokáig a hanyatlás – a barbárság és a sötét középkor – nyitányaként értelmezte. Igaz, már a hetvenes években is akadt olyan megközelítés, amely arra világított rá, hogy a birodalom összeomlása nyitott teret nemcsak a nyugati kereszténység, hanem a bizánci és az iszlám civilizáció kialakulásának is. Új könyvében Scheidel ennél is merészebbet állít. Amellett érvel, hogy az erős központi hatalom szétesése tette lehetővé az európai lokális politikai és kulturális közösségek megerősödését. A Római Birodalom leáldozása után a vallási közösségek, a városállamok, a hercegségek és egyéb közösségek szabadon és önállóan fejlődhettek. Ennek a fejlődésnek az eredményeként jöttek létre az egyetemek, indult virágzásnak a városok közötti szabad kereskedelem, és erősödött meg a magántulajdon kultúrája. A Birodalom romjain létrejött kis politikai közösségek közötti rivalizálásnak és a latin nyelv elterjedtségének köszönhetően virágzásnak indult a tudomány és a technika.

Fallows gyorsan letudja a szigorú értelemben vett recenzensi feladatot, hogy aztán Scheidel könyvének megállapításait az Egyesült Államokra vonatkoztassa. „Ha a római civilizáció alig egy század alatt Cicerótól és Catótól Caliguláig és Néróig jutott, akkor meddig tarthat ki Madison, Jefferson és a többi alapító atya kísérlete?” – kérdezi. Fallows persze nem állítja szigorúan párhuzamba az Egyesült Államokat a Római Birodalommal. Elvégre Amerika nem hódítással létrejött impérium, hanem szövetségi állam. Fallows mindenesetre úgy véli, hogy az amerikai központi kormányzat egyre kevesebb hatalommal bír. Az eleve meglehetősen kevés kormányzati feladat egy részét magánvállalatok veszik át, a maradék állami funkciót pedig többnyire a tagállamok látják el, nem pedig a szövetségi állam. A tagállamok igen erősek, amit jól mutat, hogy Trump elnök egyes intézkedéseivel is képesek dacolni. Az ideológiai megosztottság egyre mélyebb, ami szintén megnehezíti a közös kormányzást. Egy tavalyi kutatás rávilágít, hogy miközben a központi hatalommal szemben egyre nagyobb az elégedetlenség, a kis közösségekkel viszont elégedettek az emberek.

Fallows elismeri, hogy Amerika közeli szétesését jósolni még a fentiek fényében is merész gondolat, ám egy gondolatkísérlet lejátszásához elégnek tartja a muníciót. Mi várható akkor, ha Amerika dezintegrációja megállíthatatlan?

Ha az élet nem állt meg a Római Birodalom bukása után, akkor a modern Amerika szétesése után sem állna meg – elmélkedik Fallows. A kereskedelem tovább működhetne, a gyárak nem zárnának be, és a szellemi élet központjai, az egyetemek sem lehetetlenülnének el. A gyenge központi hatalom kimúlása tovább erősítené a helyi közösségeket. A nagyobb tagállamok és tagállami szövetségek önálló államként kezdenének működni, és saját külpolitikát alakítanának ki. Mint már mások is felvetették, mindennek hatására erősödhet a demokrácia, hiszen a kormányzás közelebb kerülhet az emberekhez.