„A DNS alapú etnikai eredetmeghatározás a modern rasszizmus elméletét idézi” – írja Philipp Kröger történész a Geschichte der Gegenwart kultúr- és eszmetörténeti blogportálon.
Mint arról a Metazin is beszámolt, az olcsó és ezért széles körben elérhető génteszteket sokan a származás felkutatására használják. A géntérképeket elkészítő cégek azzal reklámozzák magukat, hogy a DNS-vizsgálatok feltárhatják az egyén etnikai gyökereit. A reklám működik, és mint a videómegosztókra feltöltött felhasználói videók mutatják, a tesztek elvégzői valóban az etnikai hovatartozás bizonyítékának tekintik a DNS-térképet. Mint Kröger megjegyzi, a modern világban sokan keresnek valamilyen tényszerű fogódzót, amelynek segítségével rátalálhatnak identitásukra, és meglelhetik helyüket a világban. Mások pedig egyszerűen szeretnének különlegesek lenni, és az egzotikus származás reményében elemeztetik génjeiket. Vagy éppen gazdasági haszonlesésből, netán politikai tőkét kovácsolnának belőle.
A genetika és az etnikai hovatartozás több szempontból is ingoványos terület. A népszerű DNS-tesztek valójában csak azt mutatják meg, hogy génjeink a világ mely területén élők mintáihoz hasonlítanak leginkább. Azt viszont már nem, hogy az adott területen élő különböző etnikai és kultúrájú csoportok közül melyikhez. A sokszínűbb területek – így például Közép-Európa esetében gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy melyik mai nép őseitől származunk. Már csak azért is, mert ezen csoportok keveredtek, ráadásul a kultúrára és a nyelvre nem is lehet következtetni a génállományból.
Mi több, a biológia és az etnikai hovatartozás összekapcsolása a rasszizmus gyanúját is felveti, hiszen azt sugallja, hogy az etnikai hovatartozásnak biológiai, és nem kulturális alapja van. Nem meglepő, hogy rasszista csoportok előszeretettel használják a teszteket saját árja származásuk bizonyítására, jóllehet nem mindig azt találják, amit reméltek.
De nem csak a rasszisták, hanem a faji előítéleteket elutasítók is előszeretettel használják a DNS-teszteket. Azt remélik ugyanis, hogy az előítéletesség csökken, ha az emberek rádöbbennek, hogy ők maguk is kevert ősöktől származnak. A világhálót bejárta a felvétel, amelyen előítéletes egyének szembesülnek saját genetikai sokszínűségükkel, és ezáltal egycsapásra nyitottabbá és toleránsabbá válnak. A DNS-teszteket végző cégek egy része is hasonló üzenetet fogalmaz meg.
Kröger szerint rendkívül kártékony az előítéletek elleni harcban DNS-tesztekre hivatkozni. Hiszen a rasszizmus ellenzői eddig azzal érveltek, hogy az emberiség egyelten rassz, és nem lehet homogén genetikai alcsoportokat megkülönböztetni. A biológiai alapú antirasszista érvelés ezzel szemben elismeri, hogy mégiscsak létezhetnek különböző, genetikai alapon azonosítható rasszok. Ráadásul a vélt genetikai leszármazást egybemossák a kulturális alapú etnikai hovatartozással, ami korábban szintén a rasszisták érve volt. Mint Körger megjegyzi, az egyik népszerű génelemző cég matematikai alapon 42 ősetnikumot azonosít globális DNS-minták alapján. Lényegében pontosan azt a módszert követik, mint száz éve az eugenika szakértői, akik hasonló módszerekkel akarták azonosítani a „felsőbbrendű” és a „parazita” embercsoportokat.