„Az evangéliumi keresztények hit és munka mozgalma igyekszik visszatérni a Biblia gazdasági egyenlőtlenséggel kapcsolatos elveihez” – olvassuk Molly Worthen vallástörténész esszéjét a New York Timesban.

Worthen a magyarul leginkább evangéliumi keresztényként ismeretes, fehér angolszászokból álló protestáns fundamentalista mozgalmak szakértője. Mint arról a Metazin az elmúlt másfél évtized során többször beszámolt, a Biblia szövegszerű olvasatát irányadónak tekintő evangéliumi keresztények többnyire konzervatív jobboldaliak. A kultúrharcban egyértelműen a hagyományos értékek mellett állnak ki. Gazdasági kérdésekben pedig a szabadpiaci kapitalizmus hívei, mivel az következik az egyéni felelősség kultúrájából és a protestáns munkaetikából. Egy évszázaddal ezelőtt Bruce Barton mélyen vallásos bestselleríró Jézust még a modern vállalkozás megalapítójának nevezte. A nagyvállalatok előszeretettel alkalmaztak tiszteleteseket az elégedetlenkedő munkások lehűtésére. Nem meglepő hát, hogy a hetvenes évek, vagyis a Republikánus Párt vallásos fordulata óta a konzervatív jobboldal legszilárdabb bástyájának számítanak.

A szabadpiacba vetett feltétlen hit azonban mintha már az evangéliumi keresztények körében is megingott volna – írja Worthen. Újra felfedezték Luther gondolatát, amely szerint minden embernek a közösség hasznát kell keresnie, és Pál apostol felszólítását, hogy nyújtsunk segítséget a szükséget szenvedőknek. A gazdasági válság óta sorra alakulnak az esélyegyenlőséget zászlajukra tűző evangéliumi keresztény szerveztek, és az egyenlőség egyre nagyobb teret kap az istentiszteleteken is. Egyre több az olyan új vállalkozás is, amely az evangéliumi kereszténység egyenlőség- és közösségelvű változatát vallja.

Az új irányzat támogatói elutasítják azt a nézetet, miszerint az egyéni boldogulás elsősorban az egyéni erőfeszítések és döntések eredménye, és az egyéni kiteljesedéshez elengedhetetlennek tartják a társadalmi segítséget. A fiatal evangéliumiak az állam nagyobb gazdasági szerepvállalása mellett támogatják a szigorúbb környezetvédelmi szabályozást is, és általában liberálisabbak, mint az idősebbek.

Mindennek fényében Worthen felveti annak a lehetőségét, hogy az evangéliumi keresztény választók körében megszűnhet a jobboldali Republikánus Párt egyeduralma. Nem veszi számításba, hogy az evangéliumiak politikai pálfordulásához jóval többre lenne szükség, mint a társadalmi igazságosság közösségelvű, sőt, egyenlőségelvű baloldali normáinak elfogadására. Mint arról a Metazin is beszámolt, a brazil protestáns fundamentalisták körében már régebben megindult az átalakulás, aminek eredményeképpen a mormonok és az evangéliumiak döntő többsége nyitottá vált az egyenlőség, az igazságosság eszméire. Brazíliában azonban a baloldali pártok is konzervatív nézeteket vallottak egészen a közelmúltig, egyebek között elutasították az abortusz legalizálását is. Az Egyesült Államokban azonban egészen más a helyzet: a Demokrata Párt egyre inkább a progresszív liberális értékeket képviseli, ami minden bizonnyal megnehezíti a társadalmi egyenlőségre nyitottabb, ám konzervatív szavazók átcsábítását.