„A koronavírus rávilágított az államkapitalizmus hiányosságaira. A járvány egycsapásra felszínre hozta a kínai totalitarizmus hibáit” – olvassuk Kim Dong-ho cikkét a koreai Joongang Ilbóban.
A kínai kommunista kapitalizmus eleddig jóval sikeresebb volt, mint a legtöbben gondolták. A többség ugyanis azt várta, hogy a gazdasági növekedés demokratikus fordulathoz vezet, és ha ennek a pártvezetés ellenáll, akkor csak a további növekedést ássa alá. Nem így lett – írja Dong-ho. A hetvenes évek végi nyitás óta Kína a világgazdaság második legnagyobb szereplőjévé nőtte ki magát, és hamarosan az Egyesült Államokat is maga mögé utasíthatja. Ha a technológiai versenyben győz, akkor minden bizonnyal a világgazdaság élére állhat. És bár a fejlődés növelte az egyenlőtlenséget, a jólét is jelentősen nőtt Kínában. Így a párt egyeduralma nem forgott veszélyben.
Kína annyira sikeres volt, hogy korábban szkeptikus elemzők is azt pedzegették, hogy a kínai modell talán a demokratikus kapitalizmusnál is hatékonyabb. Többek között Graham Allison politológus is felvetette, hogy a globális versenyben az államilag koordinált gazdaság hatékonyabb, mint a kapitalista szabadverseny.
A koronavírus azonban arra világított rá, hogy a túlzottan olajozottan működő államapparátusnak is van rákfenéje. A kínai megfigyelőállam ugyanis rendkívül hatékonyan fojtotta el azokat a hangokat, amelyek már tavaly decemberben figyelmeztettek a járványveszélyre. A járvány láttán egyre többen adnak hangot elégedetlenségüknek, és hibáztatják a pártvezetést.
Dong-ho odáig nem megy el, hogy a rezsim, vagy legalábbis a pártvezetés bukását jósolja. Pedig vannak, akik már ezt valószínűsítik. Madeleine Kearns a National Review-ban a csernobili atomkatasztrófához hasonlítja a koronavírus-járványt. Felidézi Mihail Gorbacsov visszaemlékezését, amelyben az utolsó szovjet vezető úgy vélekedett, hogy a csernobili katasztrófa volt az utolsó szög a szovjet elnyomórendszer koporsójában.
Yuen Yuen Ang, a Michigani Egyetem sinológus kutatója is biztosra veszi, hogy a járvány hatására jelentős politikai átalakulás fog kezdődni Kínában. Úgy véli, hogy a pártvezetés nem tudja lemosni magáról a felelősséget, és az embereknek a vezetőkbe vetett maradék bizalma is megrendül. Ang szerint a kérdés már csak az, hogy vajon rezsimváltás következik-e, avagy inkább csak Hszi Csin-ping elnököt cserélik le. Rezsimváltás esetén valószínűbbnek látja a káoszt és a polgárháborút, mint a békés demokratikus átmenetet. Ang azt sem tartja kizártnak, hogy Hszi mindenáron ragaszkodik hatalmához, és az elnyomás fokozásával próbál majd úrrá lenni a helyzeten.
Akadnak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint azért nem lesz semmilyen pozitív változás, mert a pártvezetés még a járványból is politikai tőkét kovácsol. Min-Xin Pei kínai politológus valószínűsíti, hogy a párt saját győzelmének fogja beállítani a vírus megfékezését. Xiao Qiang Amerikában élő Kína-szakértő szerint pedig a pártvezetés azt a következtetést fogja levonni az esetből, hogy még szigorúbban kell ellenőrizni a népet, és még szorosabbra kell vonni a megfigyelést és a cenzúrát, hogy el lehessen fojtani az egyre kritikusabb hangokat.