„Az egyre inkább széteső társadalom miatt a politikai pártok radikális újjászervezése szükséges” – foglalja össze Daniel Dettling politológus a Neue Zürcher Zeitungban március elején megjelenő könyvét.

Dettling azt járja körül, hogyan lehet a digitális, demográfiai és demokratikus válságot enyhíteni. Az Institut für Demoskopie Allensbach és a Frankfurter Allgemeine Zeitung novemberi felméréséből kiderül, hogy a németek egyre borúlátóbbak, nem bíznak a pártokban, és erőtlennek tartják az államot. A fiatalok az átlagnál is pesszimistábbak és elégedetlenebbek.

Mint sokan mások, Dettling is az internet elterjedésére vezeti vissza a liberális demokrácia válságát. A közösségi oldalak elterjedésével radikálisan átalakult a közélet. Az elit által szerkesztett média és a pártok elvesztik jelentőségüket, és a közéletben a politikai influenszerek és megmondóemberek veszik át helyüket. Dettling szerint ez magyarázza a politikai intézményekkel szembeni bizalmatlanságot, különösen a fiatalok körében. A közösségi média valójában közösségellenes média. „A pártoknak nincs válaszuk arra, hogy a tömegkommunikáció helyét a tömeges egyéni kommunikáció veszi át.”

A társadalom alapvető intézményeibe vetett bizalom megrendülése pedig a radikális politikusoknak és irányzatoknak kedvez. A társadalom jólét és kulturális értékek tekintetében is egyre inkább ketté, pontosabban három részre szakad: a hatalomból teljességgel kiszoruló leszakadókra, a középosztályra és a döntéshozó diplomás elitre. A korábban a társadalom széles rétegeit egyesítő középpártok súlyos válságban vannak. Még ha rendelkeznek is hiteles elképzelésekkel a társadalmi elosztásról, a középosztályt egyre nehezebben tudják megszólítani – véli Dettling. A középosztály hiába haszonélvezője a gazdasági és a társadalmi liberalizációnak, joggal érzi, hogy kiszorul a hatalomból, és ezért (a leszakadókkal egyetemben) a mérsékelt gyűjtőpártok helyett a határozottabb vízióval rendelkező feltörekvő pártokat választja – Németországban a Zöldeket és az AfD-t.

Dettling szerint a pártválság megoldásához be kell vonni az embereket a politikába. Ennek módjáról azonban meglehetősen elvont elképzelései vannak: azt javasolja a pártoknak, hogy a civil társadalomtól kölcsönözzék programjukat. Ezáltal a pártok közelebb kerülnek a választókhoz, és hiteles programot tudnak kínálni széles rétegeknek. Dettling optimista. Úgy látja, hogy a német pártok kezdik felismerni a vízió szükségességét. Örömtelinek nevezi, hogy a kereszténydemokraták felkarolták a környezetvédelmet, a zöldek a hagyományos természetvédő célok mellett gazdaságpolitikát is kezdenek kialakítani, a szabad demokraták pedig próbálják megnyerni maguknak a szakképzett munkásokat. Itt a zöldek tehát már nem a radikális alakulat szerepében jelennek meg Dettlingnél, hanem mint a demokrácia letéteményesei. Az AfD-ben is vannak változások, lassan az új párt is konszolidálódik, de a politológus továbbra is csak a többi pártot tekinti a demokrácia fellegvárának.

Dettling azt reméli, hogy a sokszínű pártok és koalícióik segítségével sikerülhet megállítani a demokrácia intézményeinek bizalmi válságát, és vele a társadalom széttöredezését. Szép gondolat, csakhogy az ideológiai tekintetben egyre színesebb koalíciók eredményeképpen a pártok hitelessége még tovább gyengülhet.