„Az ember az állandóságot szereti, de a vírusjárvány elvonultával nem úszhatjuk meg változások nélkül” – írja az Izvesztyijában Andrej Bisztrickij politológus, a Valdaj Klubot működtető alapítvány elnöke.

A szerző visszaidézi a Kreml támogatásával évente megrendezett nemzetközi Valdaj-konferencia három évvel ezelőtti kiadványát, amely már címében így fogalmazott: „Újmódi globalizáció: mindenki a maga feje után” Arra utal ezzel, hogy már eddig is megroppant a globalizáció rendezett struktúrája, most azonban még inkább széttartó irányzatok érvényesülnek majd a nemzetközi színtéren. Véleménye szerint a vírusjárvány változásokat fog eredményezni, de ezek csak már megindult folyamatok felerősödésében öltenek majd testet.

A globalizáció fő ellentmondása már évek óta egyértelmű: egyfelől az államok kölcsönösen szorosan függenek egymástól, másfelől azonban alacsony szintű a folyamatok szabályozottsága. A járvány idején különösen élesen ütközött ki az amúgy is csökkenő presztízsű nemzetközi szervezetek gyengesége. A világ sem az ENSZ-nek, sem az Egészségügyi Világszervezetnek nem sok hasznát vette a vírus elleni küzdelmében. De hiszen megszoktuk már, hogy a még sokkal gyilkosabb háborús összecsapások esetében sem képesek többre, mint néhány élelmiszer-segélyszállítmány megszervezésére. Nagy tehát az igény a szabályozórendszer átszerkesztésére. De hogy aztán ebből valamilyen hatékonyabb nemzetközi együttműködés sül-e ki, vagy inkább fokozódó széttagoltság, azt Bisztrickij nem tudja megjósolni.

Ráadásul az államok közötti segítőkészség egészen elképesztően alacsony szintű. A járvány nem egyszerre jelentkezett mindenhol, és lett volna lehetőség rá, hogy az országok segítsenek a legnehezebb helyzetben lévőkön. Néhány jelképes esetet kivéve ez nem történt meg. Egy idő után a gazdaság helyreállítása lesz a feladat, s majd elválik, akkor is mindenki a saját szakállára igyekszik-e elboldogulni, vagy lesz-e együttműködés.

Ugyancsak felerősíti a járvány az információs bizonytalanság érzését. A polgár egyre nehezebben igazodik el az információdömpingben, egyre nehezebben tudja megkülönböztetni a hitelest a hamistól, s a járvány idején a korábbinál is nagyobb tömegben árasztják el az ellenőrizhetetlen rémtörténetek és összeesküvés-elméletek. John Keane ausztrál politológusra hivatkozva Bisztrickij azt gondolja, hogy az emberek ilyen körülmények közt hajlamosak lesznek visszavonulni a közügyektől, és hagyni, hadd tegyenek a vezetők, amit akarnak. Ez az információs karantén pedig az egészségügyinél is rombolóbb hatású lehet.

A vírus elleni küzdelemben természetesen megnőtt az államok szerepe, s a lakosság jelentős jogokat delegált a hatóságoknak. Attól függően, milyen sikerrel birkóznak majd meg a feladattal, a járvány elmúltával meg is erősödhet a központi kormányzat szerepe az államban, de meg is gyengülhet. Az is lehetséges, hogy egészen új politikai erők jelennek meg a színen.

A történelemben sokszor háborúkra volt szükség ahhoz, hogy nagy változások induljanak meg a társadalom szerkezetében. Lehet, hogy korunkban a világjárvány tölti be ezt a szerepet. Odáig megvannak a változás feltételei, hogy a régi struktúrák a járvány előtt sem működtek megfelelően. A vírusjárvány okozta megrázkódtatás pedig, ha egy háború hatásával nem ér is fel, máris éppen elég nagy. Hogy nagyok lesznek-e a változások is, az már a társadalmak reagálóképességétől függ.